Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)

esett volna. Erény az, hogy nem tette? Csak alkalmazkodás. Vagy mondjuk: a helyzet felmérése. Ha egyszer módja lesz rá, biztosan leteperi. Bűn, erény? Egyik sem. Megint csak: helyzetfelismerés. Tehát: ha Balor a helyzetnek megfelelően cselekszik: erényesnek látszik. Ha túllépi a lehetősége határait: bűnös. Azt hiszem, a jog a lényeg, nem az etika. A jog alapja pedig: a rosszat meg kell torolni. De még jobb: megelőzni. Rulon?

RULON: Jobb megelőzni, uram. CLODIUS: Akár az etika csorbulása árán is. Érted?

ECTOR: Azt hiszem, igen.

CLODIUS: És te, Godiva?

GODIVA: Szajhán nem szokás erőszakot venni, uram.

CLODIUS: Királynén sem. Ámbár, azt hiszem, mindkettőre akadt már példa. (Hermonhoz, aki közben már elhelyezte az üvegcsékkel rakott tálcát az asztalon): Minden rendben?

HERMON: Minden, felség.

CLODIUS: A két extra adag?

HERMON (két üvegcsét ad Clodiusnak): Íme, felség.

CLODIUS (Godivához és Ectorhoz): A tiétek. A többi majd csak aztán. Ügy akarom, hogy ez családi ünnep legyen. (Hermonhoz): Két kupát.

(Hermon két serleget tart Clodius elé; az beléjük önti az üvegcsék tartalmát. Elveszi Hermontól, választásra kínálja Godivának):

Parancsolj, úrnő.

GODIVA (habozva): Mindegy, hogy melyik?

CLODIUS: Teljesen mindegy.

(Godiva elveszi az egyik serleget. Clodius a másikat Ectornak nyújtja:)

Vedd át, fiam.

(Ector habozik.)

Vedd csak. Mitől félsz?

ECTOR (halkan): Nem tudom. (Hirtelen elveszi a serleget.)

CLODIUS: Koccintsatok és csókoljátok meg egymást.

(Amazok ketten, serleggel a kézben, habozva nézik egymást.)

Rajta.

GODIVA (halkan): Isten éltessen, Ector. (Serlegét hozzáérinti a fiúéhoz.)

ECTOR: Isten éltessen ... anyám. (Megcsókolják egymást.)

CLODIUS: Üljetek le és igyatok. (Leülnek. Godiva, folyton Ectort nézve, szájához emeli a serleget, iszik. Az edény koppanva esik a földre. Az asz- szony, kezét szívére szorítva hátradől, a szemét behunyja. Ector nézi. Clodius, halkan):

Valami baj van, fiam?

(Ector iszik. Rulon elveszi tőle a kupát. Clodius, nyugodtan):

Elvégeztetett.

(Ector előrehanyatlik, az asztalra. Csend. Clodius, halkan):

Szegények. De most már jó nekik. Rulon?

RULON: Most már jó nekik, uram. (Godiva kinyitja a szemét, Ector előrebukott fejét látja. Felsikolt.)

CLODIUS: Nincs semmi baj. Egy kicsit késlekedett. Mindjárt magához tér. (Ector felemeli a fejét, Godivára néz. Clodius vidáman):

Csókoljatok meg.

(Lassan mozdulnak. Godiva jobbról, Ector balról csókolja bieg a királyt. Az átkarolja őket):

Jól van, kedveseim. Immár egyek vagyunk a halhatatlanságban. Miként a Szentháromság. (Hermonhoz): Mind itt vannak?

HERMON: Mind, uram.

CLODIUS: Hadd jöjjenek.

(Rulon jelt ad, a testőrök kitárják az ajtót. Jön Hatto, Gontran, Beovulf, Li- solfus és Balor.

Ugyanakkor a másik oldalon bejön a. Bohóc és a Hegedűs.)

Semmi ceremónia, urak. Üljetek le. Ez most a ti ünnepetek.

(Az urak elhelyezkednek.)

Először: egy kis műsort kaptok. Didaktikai célzattal.

HATTO: Nem lehetne azután, felség? CLODIUS: Félek, akkor már nem figyelnétek. És nem árt, ha tudjátok, mitől szabadultok a mai napon.

(Int a Hegedűsnek. Az előbbre lép, énekelni kezd, kísérve magát a nyiszorgó hegedűn.)

HEGEDŰS (ének, keserves hangon):

Ö, emberi gyarló nemzetség!

Minden dolgod csak hívság, kétség.

326