Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
ECTOR: Bocsáss meg. CLODIUS: Miért? Hiszen így igaz. Amikor trónra léptem, üres volt a kincstár. Nem baj, gondoltam. Egyszer csak lesz tízezer dukátom s vagy ezer jó katonám. És aikkor majd ... Csakhogy ezt ők is tudták. És sohasem láttam együtt ötven dukátnál többet. És nincs egyebem, mint a siketnéma testőreim. Hadd játsz- szon a bolond. Igaz, jó urak? BEOVULF: A haza, uram. HATTO: És a hit. GONTRAN: Ezekre gondolj, felség. LISOLFUS: Mind ezért vagyunk. Te is. CLODIUS: Hallod, Eetor? Hit, remény, szeretet — mondják. Imádkozzál és dolgozzál — mondják. S úgy vélik, ettől nyálkás erényeik és kukacvétkeik felragyognak, mint Krisztus vére a Szent Grál kelyhében. Ne legyen az, ami nincs — ennyi a filozófiájuk. A lényeg a praktikum. Éjjeliedény az ágy alatt, óvszer a mellényzsebben, gyónás és feloldozás — havonta egyszer, első pénteken. Hogy megérzés, sejtelem is van a világon, nemcsak a hülye logika, a kétszerkettő bizonyosság? Ugyan. Hisz övék a laposság, fantáziátlanság fölénye, az amőba fölénye. Mert az amőba a tökéletes erkölcsi ideál, és a zsákállat a legpraktikusabb élőlény. így van, Lisolfus? LISOLFUS: Nem értelek, uram. CLODIUS: Higyj neki, Ector. Tényleg nem érti. És lásd, ők voltak az én nevelőim. Ó, csak egyszer mutathatnám ki a hálámat irántatok, jó urak. Csak egyszer, ahogyan szeretném. BEOVULF (nyugodtan): Nem tartunk igényt hálára, uram. HATTO: Csak a kötelességünket teljesítettük. És azt tesszük ezután is. CLODIUS: Hogy ne legyen az, ami nincs. Igaz? Lám, én béna vagyok, öreg, féllábbal a sírban — és még mindig azt várom, hogy legyen ami nincs. Ki tudja, hátha nem várok hiába. (Int Her- monnak, az előrelép.) Bort. (Hermon tölt neki, kóstol, majd odanyújtja a kupát. Clodius, elveszi, a másik kezével rámutat): Különben ő az. Hermon, a mágus. Beszélgessetek vele. (Csend.) HATTO: Te vagy az a boszorkánymester? GONTRAN: Mely démonokat vallód uraidnak? HERMON: A matematikát, az asztrológiát, az alkémiát. HATTO: Isten titkait fürkészed. HERMON: Nem vagyok teológus. A természet titkait kutatom. HATTO: A természet titkai — Isten titkai. HERMON: A hittudósok a Szentháromság titkát feszegetik. Miért lenne Isten kevésbé kényes a családi titkaira, mint a természet rejtélyeire? GONTRAN: Az emberi okoskodás utálatos az Űr színe előtt. HERMON: Az ember legvonzóbb tulajdonsága az Istentől kapott kíváncsiság. GONTRAN: Hiszed-e a Szentháromságot? HERMON: Ez teológiai kérdés. Nem vagyok illetékes. GONTRAN: Miben hiszel? HERMON: Például: az anyag átalakíthatóságában. BEOVULF (felfigyel): Atomátalakítás? HERMON: Olyasmi. HATTO (helyben van): Azt mondod: vasból lehet aranyat csinálni? HERMON: Vasból aranyat, vagy aranyból vasat. A tudomány szempontjából mindegy. Az elv a lényeg. GONTRAN: Az, az. Az ördögi elv. HERMON: A tudományos elv. HATTO: Tudsz aranyat csinálni? HERMON: Ha tudnék, azt mondanád: a Sátán műve? HATTO: Azt mondanám, ha Isten akarata ellenére csinálnád. HERMON: Te ördögimádó vagy, érsek uram. HATTO: Micsoda? HERMON: Ha Isten akarata ellenére aranyat tudok csinálni, akkor az ördög hatalmasabb Istennél. HATTO (kicsit gondolkodik): Stimmel. Tudsz aranyat csinálni? HERMON: Nem. Még nem. HATTO (lecsap): Tehát az ördöggel cimborálsz. (Clodiushoz): Uram, ez az ember boszorkánymester. Követelem a kiadatását. CLODIUS (mosolyog): Ez az ember tudós. Tehát: nem sokban különbözik a prófétától. Vagyis: testvérem. Csak nem képzeled, hogy kiadom neked? Hogy 318
