Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Száraz György: Az élet vize (Komiko- tragédia)
Megnőttél, Ector. Férfi vagy. Tegnap még ... (Elhallgat.) ECTOR: Gyerek voltam? GODIVA: Nem voltál férfi. (Helyet mutat maga mellett): Ülj ide egy kicsit. ECTOR: Minek? GODIVA: így jobban lehet beszélgetni. (Ector leül, tisztes távolban Godivától, az mosolyogva nézi.) Ha az öcsém volnál, most megcsókolnálak. Mindig ilyen vad vagy? ECTOR: Nem vagyok vad. GODIVA: Lásd, mióta élünk egymás mellett és még alig beszélgettünk. Voltál már szerelmes? ECTOR: Nem. GODIVA: Nem is leszel, ugye? (Ector hallgat.) Szűz vagy még? ECTOR (dühösen): Nem. GODIVA: Meséld el. (Csend.) Tudod mit? Este beküldőm hozzád Tildrumot. ECTOR: Nem! GODIVA: Látod, nem kell hazudni. ECTOR: Ki az a Tildrum? GODIVA: A szolgálóm. ECTOR: Gyönyörűen táncol. GODIVA: Levetkőzve gyönyörű. Láttam. És a haja, ha lebontja, a sarkáig ér. Mint az enyém. ECTOR: Nem kell. GODIVA: Félsz? (Ector fel akar állni, az asszony kézenfogva visszahúzza.) Először mindenki fél. A lányok még jobban. És Tildrum is szűz. ECTOR: Apám kért eme? GODIVA: Mire? (Csend.) Ö sohasem kéme ilyesmit tőlem. ECTOR: Miért? GODIVA: ö nagyon szemérmes. ECTOR: Hát akkor? GODIVA: Szeretlek és azt akarom, hogy boldog légy. ECTOR: Tildrummal? GODIVA: Mindegy. ECTOR: És ezt nevezed te szerelemnek? GODIVA: Ez csak az iskola, drágám. Mint a lovagi torna. Készülődés az igazi csatákra. ECTOR: Ügy beszélsz, mint egy kerítőnő. GODIVA: Ahhoz túl fiatal vagyok. (Csend. Ector feláll, Godiva most nem1 tartja vissza.) ECTOR: Te szereted az apámat? GODIVA: ö — maga a jóság. Lehet őt nem szeretni? ECTOR: Nem ezt kérdeztem. GODIVA (szertartásosan): Tisztelem és szeretem a királyt, az én uramat, aki magához emelt. ECTOR (durván): Az utcáról. GODIVA: (feláll, a trónszékhez megy, leül): A trónra. ECTOR: És az ágyába. GODIVA (nyugodtan): Bántani akarsz? ECTOR: Igen. GODIVA: Nem érdemeltem. ECTOR: Lovászlegényekkel henteregsz. GODIVA: Beszélik? ECTOR: Tudom. GODIVA: Mit tudsz? Tudsz te valamit egyáltalán? Látsz te valamit egyáltalán? Te szüzecske! (Feláll.) Nézz rám. (Ector lehajtja a fejét.) Nézz rám és felelj! (Ector hallgat.) Nézz hát! ECTOR (halkan, lesütött szemmel): Szép vagy. GODIVA: Mondd tovább! ECTOR (engedelmesen): Szebb vagy mindenkinél. (Felkapja a fejét, arcátlanul): Drága lehettél. GODIVA (nyugodtan): Száz dukát, egyetlen éjszakára. (Csend.) De amit mondtál: rágalom. ECTOR (gyűlölködve): Nem az. GODIVA: Akikor miért nem szólsz apádnak? ECTOR: Sajnálom őt. GODIVA: Te — őt? Hazudsz. (Csend.) Ringyó voltam? Nem igaz. Papnő voltam. Ezért választott az apád. Királyi ringyó helyett a kocsmapincék papnőjét. Mert bennem bízik. ECTOR: Nem hiszem. GODIVA: Csak bennem ezen a világon. ECTOR: Én szeretem az apámat. GODIVA (lágyan): Tudom, kedvesem. Ha nem tudnám, nem kívánnálak. ECTOR (rémülten): Mit mondtál? GODIVA (súgva): Ma éjjel... ECTOR: Ringyó! GODIVA: Jól van, kicsim. Ne félj. Csak próba volt. (Súgva): Apád kért rá. Meg kellett tennem. Ugye, tudod, hogy meg kellett tennem, ha egyszer kért rá? Ne haragudj. Nem szívesen tettem. (Visz- szaül a trónra.) Gyere ide. 308
