Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Tóth László: Janus
Kicsi fiam Kicsi fiam, (kincsem, csöppem, csak megintsem, apró orcád meglegyintsem. És csingili, csingi, csing. Viszlek a napra: kint a szép hatalmas megtekint. A dió, a d, az i, az ó érik már, dörren: volna jó magyarul lenni hallható. Kicsi fiam, kincsem, csöppem, csak megintsem, apró orcád meglegyintsem. TÓTH LÁSZLÓ Janus A szél beröpíti szobámba a csábos kutyákat. A lendülettől keringenek még e behatárolt térben, majd elcsendesednek a lábam előtt. Jobb kezem felől konyakosüveggel, a balban cigarettával békésen görnyedek az asztal fölé. Nem gondolhatják, hogy a következő pillanatban az írógéphengerre tekerem föl valamennyit, vagy nekibőszülten a nyakszirtjükbe harapok.
/
