Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - Varga Imre: Megéledt szobor, Vers és valóság, El nem küldött üzenet (versek)
VARGA IMRE Megéledt szobor Emberivé romlott az anyag; rücskös kő-tojás. Álarc-e az idő- -sértette zománc? Homokkő csigák: a hajzat. Kívül élte át idejét s megmásult legbelül. A szobor: szürke torzó. Hiányzó karjával — hegedül. Fönntartani magam elég egy apró szalmaszál Elég a szalmaszál szó maga Ha nincs fénye az éjnek terem versemben csillaga 291 Vers és valóság
/
