Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - TANULMÁNY - Entz Géza: Építészettörténeti kérdések Sopronban
ENTZ GÉZA Építészettörténeti kérdések Sopronban 1353-ban Nagy Kázmér lengyel király Plock város számára oklevelet adott ki, amelyben elrendelte a település erődítését. Kivételes eset, hogy az oklevél részletesen kitér az erődítés módjára is. Elmondja, hogy a városfalakat egyenlő távolságokban olyan félkörívű tornyok szakítsák meg, amelyek befelé nyitottak. Megszabja a falak magasságát, vastagságát és a tornyok méretét is. A szöveg elegendő alapot ad arra, hogy megállapíthassuk: a plocki városfal szinte pontos mása Sopron hármas falgyűrűje középső szakaszának, amelynek építése az 1330-as években történt. Már a XIII. század második felében IV. Bélától kezdve több királyunk intézkedett az „igen régi” soproni városfal javításáról, és ennek költségeire a városnak adta a fertői vám felét. I. Károly király 1330-ban a vám másik felét is Sopronnak adja, s ebből épült a régi, még a római erődítésre visszamenő, és a X—XI. században kialakított városfal helyén az új hármas falgyűrű. Ennek középső vonulata pontosan követi a plocki oklevélben foglaltakat. E felismert összefüggés a lengyel városfal építészettel felveti annak lehetőségét, hogy Sopron e tekintetben nem egyedülálló a XIV. század hazai városerődítés módját illetően. És valóban megállapítható, hogy több városunk (Pécs, Székesfehérvár, Vác) régi ábrázolásokban megőrzött városerődítése a szóban forgó soproni példát követi. — A második világháború után több évtizedig folytatott budavári ásatások megtalálták a tatárjárás után készített legkorábbi budai városfal világos nyomait. Ismeretes az is, hogy 1311-ben Pozsony város kártalanítja a városi plébánost, mivel annak egyik területét a városfalak építése érdekében igénybe vették. A plébániatemplom nyugati fala ma is egybeesik a középkori városfallal, amely északon és délen közvetlenül e homlokzathoz csatlakozott. E felsorolt néhány példa világosan tanúskodik arról, hogy a középkori Magyarország városainak fallal való körülépítése már a XIII—XIV. században erőteljesen folyt, tehát jóval megelőzte Zsigmond király ismeretes 1405-ben kiadott rendeletét, amelyet inkább úgy értelmezhetünk, hogy a városfalak megújítására, illetve még akkor meg nem levő városfalak építésére vonatkozik. A soproni városfalak jellegzetessége, hogy a középső gyűrűt közvetlenül a római, hatalmas kváderkövekből épült városfalra és annak tornyaira ültették rá. A római és középkori építményeknek e szoros összefüggése más településeinken is megtalálható. Legújabban az óbudai lakótelep nagyarányú építkezései kapcsán végzett kiterjedt régészeti kutatás bizonyította be, hogy Aquincum különböző táborai építményeinek szintje legtöbb helyen csak 20—30 cm-rel mélyebben fekszik a középkori szintnél. A középkori Óbuda tehát szinte közvetlenül ráépült a római maradványokra. A belváros legrégibb középkori temploma 1280 körül a ferencesek számára épült, és azonos a jelenlegi bencés templommal. A legutóbbi évek kutatásai kétségtelenné tették, hogy nemcsak a szentély hanem a hosszház is a XIII—XIV. század fordulójáról való. A növénydiszes, csúcsíves nyugati kapu, valamint a Templom u. útteste alól előkerült szentélyrekesztő töredékei az építkezések XIV. század eleji bevégzését tanúsítják. Az épület részletei nemcsak a budavári Mátyás templom későbbi műhelyével, hanem a XIII. század végi csehországi építészettel is szoros kapcsolatot mutatnak. A soproni ferences egyház kiemelkedő értékét fokozza, hogy legkorábbi példája a csarnokhajó megoldásnak. A XIV. század második felében kerül sor a hajó északi oldalán a torony emelésére. A jellegzetes sisakmegoldás a soproni Szt. Mihály templom tornyáéval együtt a bécsi Szt. István dóm nyugati tornyait idézi. Ez a sokszögű falazott kősisak Sopron környékén kedveltté vált. 249
