Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám - Császár István: Gyilkosok (tévéjáték)
előbb ismertnek és lezártnak feltüntetni a legkülönbözőbb ügyeket, problémákat, ezért a felszín alatt megbúvó összetevők, mint az általános érdeket nem érintő egyedi és egyéni jellegzetességek, rejtve maradnak. Olyasmi történik ilyenkor, mintha az orvos lázas betegnek vizsgálat nélkül lázcsillapítót adna, amivel esetleg megszünteti a tünetet, de érintetlenül hagyja a betegséget. A leghétköznapibb események is rejtenek valami mást, valami ismeretlent. A Gyilkosok témája egy bírósági tárgyalás. Csakhogy a téma az irodalomban vagy a tévében nem úgynevezett mondanivaló, hanem csupán eszköz. Engem egyáltalán nem érdekelt a tárgyalás hagyományos és ismert menete, a bűnösség emberi és jogi értelemben már az első pillanatban bizonyított; nem kételkedhetünk az elmarasztaló ítéletben sem. Azt akartam megmutatni, hogyan lepleződnek le tudtukon kívül a résztvevők, tehát azt a lehetőséget akartam megadni a nézőnek, amit a vitaműsorok; arra akartam késztetni, hogy mindazt, amit közölni akarok, saját önálló felismeréseként élje át. Ráadásul a férfi főszereplőt valaki úgy kérdezi a felvevőgép mögül, mintha riportot látnánk. Néha szokatlanok a kérdések, a férfi esetében pedig megpróbáltam utánozni az élőbeszéd esetlegességét, rejtőzködő, önigazoló technikáját és zavarosságát. Olyan írásmódot választottam, ami a színész — és jelen esetben az olvasó — számára megnehezíti a figura gyors értelmezését és lezárását. Színészeink ugyanis különösen a tévé és filmszerepeikben leegyszerűsítve „értelmezik” szerepüket, aztán már nem az embert játsszák el, hanem a róla alkotott véleményüket tálalják készen. Bízva abban, hogy a néző fokozatosan magáénak fogja érezni a felvevőgép mögötti Hangot, és feszültté válik attól, hogy a tévéjáték szereplői nem veszik észre azt, ami ő előtte egyre világosabb, olyan befejezést választottam, ami kifejezi a néző ítéletét abban a külön perben, amit ő folytatott a tárgyalótermen kívül. A tévéjátékot egyébként bemutatta a Magyar Televízió Dömölky Jánosnak a szándékaimat közös ügyként vállaló rendezésében. Gyilkosok — tévéjáték — SZEREPLŐK CSÁTI ÁGNES HANG ELNÖK ÜGYÉSZNŐ ÜGYVÉDNŐ 1'. Bírósági tárgyaló CSÁTI: ... amikor feleségül vettem, semmije sem volt. ÁGNES: Tízezer forintom volt a takarékban. BÍRÓNŐ: Igaz ez? CSÁTI: Ez kérem igaz, de abból vettük a televíziót, a többit pedig a gyerekre költöttük. És kérem, csak a feleségem sárga teddiber kabátja kétezer forintba került. APA (Csáti apja) BÍRÓNŐ IRÉN (Ágnes szobatársnője) BAKOSNÉ (Ágnes volt munkatársa) ÖREGÜR FEGYŐR BÍRÓNŐ: Azt akarja mondani, hogy négyévi házasélet alatt semmit sem vásároltak közösen? CSÁTI: Na, de azt is tessék értékelni, hogy miből. Nem az ő ápolónői fizetéséből. Én az Állami Gazdaságban megkeresem a háromezret... BÍRÓNŐ: Amit az együttélés folyamán szereztek, közös vagyonnak számít. CSÁTI: Bocsánat, nem értem ... BÍRÓNŐ: (Megismétli) 231
