Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - SZEMLE - Cs. Nagy István: Zelk Zoltán: Tollászkodik a tavasz
Zelk Zoltán: Tollászkodik a tavasz Zelk Zoltánnak erős oldala a gyermekvers. Költészetébe úgy illeszkedik, mint Weöresébe a Rongyszőnyeg vagy a Magyar etűdök. Egyes darabok kilépnek a Gyermek bánat-ciklusból, címet kapnak, önálló életet élnek. Főbb gyermekverskötetei: Az állatok iskolája (1946), Gyermekbánat (1947), Apám könyve (1950), Mese a kiscsikóról, akinek még nincs patkója (1954), Tilinkó (1955), Erdöben- berdőben (1964), Békabánat (1970), Tollászkodik a tavasz (1976). Minden új kötete egy kicsit összefoglaló is. Ez kiváltképp érvényes a Tollászkodik a tavasz című új, reprezentatív válogatásra. Ennek egyik legnagyobb értéke, hogy az évtizedekig csak széthullt részleteiben olvasható Gyermekbánai- ciklus újra összeállt. Még mindig nem teljes, mert a tizenharmadik darabja hiányzik (Volt nekem egy kistestvérem). Igaz, hogy abban olyan „szentségtörő” bravúrral világít bele a gyermeki érzelmek „logikájába” ... (lásd Želk Sirály című kötetét — 1973.). Az Erdőben-ber- döben kötet négy verset vett át a Gyer- mekbánat-ciklusból. Ezek közül a Két veréb az egyetemes „verébfélelem” és koplalás verse: az egész világ verébleső macskaszem, s morzsán él a szegény veréb. Proletármadár-vers, szegényember- vers a József Attila-i szemlélet jegyében. A vers őrzi a háború iszonyatát, az osztályszemléletet, a világproletári életérzést. A kisemmizettség, kiszorítottság „szegénylegény-beszélgetése”, plasztikus erejű panasza, egzisztenciálissá tágított „verébveszélyeztetettsége” a proletársors kiszolgáltatottságának fabulája. Az Egyszer én a kirakatban című is az ehet- néket csitítja vagy fokozza játékká. A naiv látás, a hullámmozgású gyermekképzelettel való beleélés szerencsés példája: almáról szól, amely labda is lehelne, s ilyen pattanó röpte van a versnek is. A kis alma „felnevelése” csupa ajná- rozó gyöngédség, az alma-labda-gyer- mek hármas képzetkapcsolás hitető, hiteles lélektani-költői játéknak bizonyul. A Van az asztalfiókban hosszabb elbeszélő-magyarázó menetű vers, József Attila világát akarja közelebb hozni a kezdő gyermekolvasóhoz. A befejezés fogadkozásában van egy kis Szabó Lőrinc- utánzás, az efféle tudatos reminiszcenciát a gyermekvers megengedi, úgyis mindkettőjük „Kicsi vagyok én”-variá- ciója a népi gyermekdalra vezethető vissza. Az Elsie jó, este jó az altató-műfaj egyik kiemelkedő teljesítménye. Ez is abba a lélektani altatótípusba tartozik, mint József Attilláé: az elalvás folyamatát éri tetten, a tárgyi világ elol- dódását, lebegését, a tudat kikapcsolódását. Az első strófa konkrét miliőrajzától az álomba ringásig: Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó. ^.z elemi ismétlések, önrímek dallamában oldódik föl a helyzet és hangulat, szinte fokozhatatlan egységet sugallva. Így enyhül végre a gyermekbánat a családi körben, de hamar áttűnik az esti idill az álom öblébe: Elolvadt a világ, de a közepén anya ül, és ott ülök az ölében én. A családi kör tárgyi világa egy kicsit ugyan tegnapi (ég a tűz és a lámpa), a hangulatteremtés annál időtállóbb. A gyermek boldog állapotának, a védő-fészek otthonnak, a gyermek anyaközpontú világegyetemének alig van ennél egyénibb fölmutatása mai gyermekköltészetünkben. A Békabánat kötet (1970) újabb ötöt közöl a Gyermek bánat-ciklusból. Az erdő című hatsoros a konyhába zárt gyermek szabadulás-képzeteit, szorongásos álmait, visszariadó nosztalgiáit szólaltatja meg: Az erdő, az nagyon messze lehet, az erdőben mindig este lehet, olyan baglyok szállnak ott a fákra, tűzből van a szemük; mint a lámpa, a farkasok is csak azért élnek az erdőben, mert ők sose félnek! A sparherd, az mindig éhes — kezdődik a másik vers, s az egyetlen megszemélyesítésből álló költemény jellemzően illik a gyermekbánatot lehelő ciklusba: 189
