Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám - TANULMÁNY - Rónay László: A fájdalmas belenyugvástól az idill vigaszáig

pille verseiben.) De azé a valósággá vált idillé is, melyről oly emlékezetes képet rajzol a költő az Otthoni idiilben:

Nem elég hosszú itt a nap, alig aludtam, megvirrad, besüt a fény és kelni kell, köszönt a harmatos reggel.

A diófán gyémánt remeg, oly tündöklők a reggelek, pirul a szép paradidbom. méh dong, míg kávémat iszom.

Mi sem jellemzőbb, mint az utolsó sor: az idilli színekben pompázó tájba belép az ember is, mintegy birtokába véve kezdettől neki rendeltetett birodalmát. Olyan ember, olyan költő teszi ezt, aki újabb verseiben is a munka örömét, a dolgos élet dicsőségét zengi. S tán épp a munkás élet békéje és derűs bölcsessége ajándékozta meg a mindent szépnek és igaznak látni tudás csodálatos képességével, amely sugárzó fénnyel vonja be verseit, és megajándékozza a lélek békéjének hamvas gyümölcseivel.

A MA 1918. DECEMBER 20-1 SZAMÁNAK CÍMLAPJA

164