Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám - SZOCIOGRÁFIA - Halmos Ferenc: "... minden nap bizonyítani kell" (dokumentumriport)
Sipos, adjál nekem 16 túlórát, az pont a kátránypapír ára. Ez olyan emberi dolog, hogy ez kellene, de nincs, akkor teszek érte valamit, hogy legyen. Mindent összefoglalva, ha minden problémamentes lenne a családi életemben az elkövetkező időben, és ezt el tudnám esetleg érni — szó sincs róla — még erőfeszítéseim sincsenek. Tehát nem gyűjtök. Nem érdekel. Egyenlőre ez csak egy elképzelés. Miért nem gyűjt? — Miért nem gyűjtök? Egyrészt azért, mert aránylag nagylábon élünk. Mindnyájan szeretünk enni, inni. Ez egyértelmű. Aránylag nagy a drágaság. Ezt le tudom mérni kilóra. Azelőtt kimentem a piacra egy százassal, majd meggebedtem, míg hazahoztam a szatyrot. Most kimegyek ötszázzal, és a felét hozom haza a súlynak. Namost ha ez ennyire megdrágult, akkor most bármilyen kereset kevés ahhoz, hogy nadrágszíj feszítés nélkül lehessen ezt a kérdést megoldani. Vagy valami jó rokon — öröklés —, vagy egy jó nyeremény vagy ilyesmi. Na én erre nem vagyok hajlandó. Még most sem vagyok hajlandó. Nem vagyok hajlandó azt az életet élni, hogy én most megkívánok egy liter bort, akkor ne igyam meg. Nem a liter boron múlik. Sok-sok liter boron. Vagy hogyha én, teszem föl, egy jó csirkepaprikást akarok enni, akkor most nem eszem, mert annak az ára 100 Ft, ez most oda kell, hogy menjen. Nem oda, ide jön a hasamba, vagy nem ide, hanem az egész családéba, vagy pont oda, aki ezt megkívánta. Mit jelent számára ez az életforma, amiben él? — Rossz alany vagyok. Állítom, minden illúzió kergetés nélkül, aránylag kevéssel is beérem. Van, aki egy életen keresztül házat épít. Elérkezik az a bizonyos időpont és akkor ráfázik, valami módon. Van aki egy autót akar elérni, minél korábban persze, nem hatvan éves korában. Inkább húszban. És lehet, hogy mire a családot, az életét kialakítja, baleset áldozatává lesz. Van aki szereti az utazást. Utazom, utazom, új ismeretséget szerzek. Van aki — ez most én vagyok — nem szereti az utazást, ezt már mondtam miért. Családi házat szeretnék, de nem olyan áron, hogy belerokkanjak. Autót már megmondtam miért nem. Van aki evvel is megelégszik, és ha talán nem is boldog, de hát így kell leélnie az életet. Alakítani csak én tudok rajta. És ha nekem volna olyan elgondolásom, hogy én most jövő héttől kezdve színházba járok, vagy operettet akarok nézni, nyugodtan mégtudnám tenni. De hát nem érdekel. Miért nem? — Mert nem érdekel. Azért nem érdekel, mert a napi munkám után, az a bizonyos fásultság jön, amiről az elején szó volt. Engem olyan könyv érdekel, ahol nekem nem kell gondolkodni. Nem kell gondolkodni, hogy ez a szó, vagy az a mondat mit jelent, mi keletkezhet belőle. Egy ilyen egyszerű kis könyv, az ember meg is érti, meg el is felejti egy fél napon belül. Ez felvidítja az ember, vagy hogy is mondjam... a szellemi munkájából egy kicsikét kizökkenti. Kikapcsolja. Nem képzelhető el, hogy egy más jellegű könyv ugyanúgy, illetve másképp, de szintén kikapcsolná a mindennapokból? 141