Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - Király Imre: Hangtalan húrokon (vers) - Király Imre: Rondó (vers)
KIRÁLY IMRE Hangtalan húrokon Felnőtté nevel konok-keserű ének porszitáló közönyben követem repedéseit arcom üvegének hisz rejtett zugokban magamnak se dúdoltam szebbett mint szeretnétek Aki Semmiben vájkált Sokat koldus tele zsebbel az egyre lassulóbb szívverésben a félelem idegen gyermekét szorítja magához szelíd értelemmel s megadja magát Engedjétek előre a Látót hadd nézzen betapasztott szemmel mohás és csillogó utakra Mérlegen állva tettek súlyát kutatva a néma űrben míg leszédül A dadogó-süketet figyeljétek kínok rothadó gyökerénél zizegő növését hallgatja az Időnek s bólogatva derűs dalt komponál az igazság után botorkáló halálba-igyekvőnek Selyemben darócban ölelve kitagadva duhajkodó kedvem fészkel a dalokba vergődöm gondok közt bánat-tenyéren megélek azért is csillag-kenyéren dermesztő közönyben viliódzó fehéren Rondó Belémbotlottál életed utcasarkán marasztaló kövek alján nézd didergek szeress meg! Harmatos hajnalokkal a hajamban 6
