Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám - Oláh János: Visszatérés (regény)

rángatnia a már induló villamos peronjáról, egyik kezében a bőrönd, a másikkal a kezemet fogja, és nagyon mérgesen néz rám. Fölröppenek, de az ingatag lépcső varázsa hamar elbocsájt. Amikor földet érek, talpam alatt ugyanaz az aszfalt, fölöttem ugyanaz a szeles utca. A sarkon túl a tér fehér fényben úszik. Egy másik villamos után futunk. Elérjük-e? Valószínű, csakhogy erre már nem emlékszem. Apám az egyik, anyám a másik kezemet fogja, így lódítanak át az úttest fölött. Röpülés közben behunyom a szemem. Sokáig semmit nem érzek. Aztán arra leszek figyelmes, hogy kényelmetlenül nyomja valami a derekamat. Olyasmi, mint egy vaskorlát. Nem tudok hátra lépni tőle, pedig az segítene rajtam. Legalábbis ez a meggyőződés rejtőzik idegeim mélyén. Ahányszor nekikezdek, próbálkozásomra éles fájdalom a válasz. És mégse vagyok képes lemondani róla. Mindent meg lehet szokni, lassan e fájdalomérzetek mélysége is betelik, élük eltompul, a mozdulatot ennek ellenére képtelen vagyok végrehajtani. Meddig tarthat, és mióta tart ez a kényelmetlen helyzet? Tájékozatlan vagyok, csaknem annyira, mintha álmodnék.

TAVASZY NOÉMI: VARSÓI PIÉTA

116