Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 2. szám - Apáti Miklós: A Napkoronghoz, míg vörös lesz (vers)

hogy nélküled a ló, a szarvas, a medve hiába dobog, patája, mancsa leroskad, szénája, mézíze nélküled elillong, el, a végtelenbe, s ha nincs mit, hiába enne.

És ama emlék is ama havon: helyére kerülhet most itt, a napon, oldalam, szívem dobogja ki, hogy járt a hóban, járt valaki, akit már rég, s ha rég is, ugyanúgy. Eláll már nélkülem, és megigazul, hogy éggé elszálló madárrá hittem,

de nem ő volt, mert én sem voltam az Isten.

CSOHÁNY KÁLMÁN: ADY VERSEK II.