Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - TANULMÁNY - Gutter József: A korszerű szocialista műveltség struktúrájáról

— valamennyi pénzt is — ellenben az ott készülő munkáiknak egy részét hagyják a helyszínen.

—• Később szállodát építtetett a kőbánya szomszédságában vendéglővel, még később bekerítette az egészet, ma már csak belépőjeggyel lehet bemenni. Munka már nem folyik ott, de 7—8 év alatt híres nemzetközi szabadtéri múzeum lett belőle . . .

— A látogató a nagyatádi simposionnal is ugyanígy jár. Van valami furcsa vonzása annak, hogy a mezőben, ahol addig kukorica termett vagy lucernát kaszáltak, emberek, cirkuszosokra emlékeztető öltözékben, különböző nyelven hadarva dolgoznak, faszerkezeteket, faplasztikákat állítanak fel, itt vannak néhány hétig, elmennek, azután jönnek mások megint. . .

Az elsők, az alapítók között volt egy argentin és egy francia művész. Ben- csik István tolmácsolásával kérdeztem Raoul Oscar Gomezt, hogy miért éppen ezt a szerkezetet készítette el.

— Nem ezt akartam. Párizsból hoztam egy makettet, s az első munkanapon megbeszéltük, kinek milyen elképzelései vannak. Közösen alakítottuk a terveket. A társak véleménye az volt, hogy amit hoztam, azt itt nem lehet megcsinálni. Az alapidea megmaradt, de a környezet technológiája miatt lett ilyen, amilyennek látható. Essor . . . szárnyalás . . . vent szél. . . Egy női alak van a középpontban. Talán ez lehetne a címe: ,,Egy figura a szélben”, vagy: „Figura felbomlik a szélben”. Tölgyfából készült. Minden darabját egyedül faragtam, fűrészeltem, gyalultam.

— Szívesen jött a telepre?

—- Igen. A simposion nagyon jó a művésznek a kommunikáció szempontjából.

— A telep tulajdonképpen egy mező.

— Igaz, de a környezet a patak, a hullámzó dombok, a messziről látszó erdő, nagyon jó a munkára.

— Munkája elkészült.

— Oui. . . igen. De itt a nagy lehetőség, hogy együtt a többiekkel, szellemében újat készíthessek. Az inspirációja nagyon jó ennek a helynek, s persze fontos a közösség (a dolgozó társakra mutat — L. A.) megújító ereje.

— Miben nyilatkozik ez meg?

— Voltam már több művésztelepen, Baranyában, Szársomlyón. Ez itt szabadabb, mint az ottaniak. Szabadabb.

— Párizs után egy magyar kisváros mellé jött dolgozni? Nekünk magyaroknak Párizs az „álmok városa”, a művészet központja.

— Tévedés! Párizs ma már nem a kultúra központja, hanem a propagandáé, a kommersz művészeté. Az ilyen Párizs misztifikáció. Ott a művészet áruvá vált. Itt sokkal jobb :a szellem, az alkotó munka előtt nincsenek akadályok.

— Dehát Párizs meg egy k'is város. . .

— Ilyen reláció nincs. Pia bárhol a világon összejön öt-hat művész, akkor számukra az a lényeges, hogy dolgozhassanak.

— A szobrásznak könnyű, hiszen alkotása nemzetközileg is érthető . . .

—• Ez legenda, hogy a szobrászművészet internacionalista. Adva vannak a személyek saját nyelvű gondolkodásukkal s elkészítenek valamit. De akkor már nem az a fontos, hogy milyen volt az ötlet, hanem a szobor, a mű lényeges. A többi mellékes körülmény.

— A mű ittmarad.

— Igen. Ezért kell nívós dolgot csinálni, amit kedvezően fogadnak. A

83