Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - TANULMÁNY - Gutter József: A korszerű szocialista műveltség struktúrájáról

sadalom programjának alapvető tétele. A társadalmilag értékes egyéni képességek pedig ennek a programnak a megvalósításában való személyes részvétel folyamatában alakulnak ki és funkcionálnak.

A sokoldalúság, a sokoldalú műveltség tehát nem azt jelenti, hogy az embernek mindenhez egyformán kell értenie (mondjuk tud 300 nyelvet, minden hangszeren játszik, ismeri az emberiség 30 milliós könyvállományát, ami évenként még további 200 ezerrel növekszik, mindent elolvas, ami a kezébe akad stb.), hanem azt, hogy tudása nem korlátozódik a társadalmi tevékenység egyetlen formájára. „Az ember sokoldalúsága úgy értendő, hogy széles műveltséggel rendelkezik, necsak a saját mesterségét ismerje, hanem Lenin kifejezésével »érdekelje minden«: a tudomány, a művészet, a társadalmi-politikai kérdések stb. Ugyanakkor magas erkölcsi színvonalon kell állnia és gazdag életmódot kell élnie. Fizikailag egészségesnek, erősnek, edzettnek kell lennie, s ilyen értelemben egyre szebbé kell válnia. A harmonikusan fejlett alatt az értendő, hogy a személyiség e három oldala (intellektuális, erkölcsi és fizikai) közül egyet sem lehet elszakítani a többitől.”20

A mai értelemben vett sokoldalúságot nem szabad azonosítani a 15—16. század titánjaival, akik fellépése jórészt a korabeli társadalmi funkciók differenciálatlanságával függött össze, ahogyan, azt Engels kimutatta. De az is hiba volna, ha egyszerűen leszűkítenénk bizonyos személyiségjegyek felsorolására, vagy meghatározatlan szélességű érdeklődési területekből állítanánk össze. Akik ezen az állásponton vannak, hallgatólagosan abból indulnak ki, hogy a személyiség sokoldalú és harmonikus fejlődésének tartalma minden időben azonos. Valójában az emberi lényeg is történelmileg konkrét, koronként másfajta és más szintű képességeket hoz létre. Másrészt megfeledkeznek arról, hogy a személyiség egyetemessége sohasem lehet azonos a társadalom egyetemességével, hogy a személyiség nemcsak a társadalmi viszonyok hordozója, hanem egyben a társadalmi lényeg elsajátításának mértéke, vagy ha úgy tetszik határa is. Ezért a nembeli lényeg és azi egyéb belső gazdagsága nem eshet egybe, az egyén a lehetőségeitől függően, legfeljebb csak közelíthet hozzá. Ily módon az egyes ember által elért teljesség — ha bármilyen széles és sók oldalú is — csak a részlegesség valamelyik fokán foglalhat helyet a korban adott társadalmi teljességhez viszonyítva.

A sokoldalúság matematikai körülhatárolása azért is lehetetlen, mert az ismeretek és a munka specializációja tovább folytatódik a foglalkozások egyre szűkebb területek kereteibe húzódnak, ugyanakkor a hatalmas információáradattal már seki sem tud lépést tartani. Ez megcáfolhatatlanul bizonyítja, hogy a Leonardók kora már lejárt, „A lényeg /nem is abban van — írja Rumjáncev —, hogy az ember a kommunizmusban milyen ismeretekkel, ízléssel és sajátosságokkal fog rendelkezni, hanem abban, hogy az ésszerű társadalom lehetővé teszi számára azt, hogy szabadon és önállóan alakítsa sajátosságait, képességeit, létrehozza önmagát és saját világát, hogy kritikailag értékelje életét és megváltoztassa azt. A kommunizmus sohasem ad kész »előre megtervezett« boldogságot, de ad maximális szabadságot a keresésére.”27

Az egyéni képességfejlesztő szabadság terjedelme azonban a kommunizmusban sem azonosulhat közvetlenül „az ember nembeli lényegével”, mivel .. az embernek mint embernek a gazdagsága, sokoldalúsága, emberségének próbája, a sokféle helyzethez való alkalmazkodni tudása, illetve képessége a szituációk megváltoztatására csakis a praktikularitásban fejeződik ki. és csakis a partikularitás közvetítésével lehet kapcsolata a társadalom egészével, illetve an77