Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - TANULMÁNY - Gutter József: A korszerű szocialista műveltség struktúrájáról
a munkásember számára cselekvést irányító erővé kell érnie. így bontakozott ki a 20. században az általános természettudományos műveltség igénye. Ez századunk második felében a szocializmust építő társadalom elengedhetetlen követelményévé vált”2 — írja Marx György. S az alapvető természettudományos műveltség főbb területeit az anyag egyetemes mozgástörvényeinek, szerkezetének, fejlődésének, s az élő anyag legfontosabb törvényeinek ismeretében jelöli meg.3 Korunkban a természettudományok elemeit sem úgy kell oktatni, mint ahogyan az valamikor „Bevezetés a természet világába” cím alatt történt, hanem úgy mint a társadalmi termelés és szolgáltatás, a technika és a ttech- nológiai eljárások tudományos alapjait. Ezért a természettudományos műveltségnek ki kell egészülnie az alkalmazási területének; a, technikának megismerésével, alapvető működési elveinek megértésével és a helyes kezelésének elemeivel. Ez különösen a mindennapi életünkhöz közvetlenül kapcsolódó gépek esetében elengedhetetlen. A technikai műveltség alapvető szerepe abban van, hogy tudatosítja a természettudományok fejlesztésének értelmét, megismertet alkalmazásának lehetőségeivel, eligazít a technika széles világában, összekapcsol a gyakorlattal, segíti a pályaválasztást, a szakmai műveltség megszerzését, széles alapokat biztosít az ismeretek konvertálásához, az esetleges foglalkozásváltáshoz, s nem utolsósorban hozzájárul a technika széles körű humanizálásához, a tudatosan szervezett társadalmi felhasználásához. Mindez azt bizonyítja, hogy a modern technikai műveltség ugyan nem érvénytelenítette a hagyományos értelemben vett politechnikát, de már túlnőtte annak kereteit és sok. tekintetben annak tartalmát is megváltoztatta/* Napjainkban azonban — különösen a szocializmus viszonyai között — nemcsak a természettudományi, hanem a társadalomtudományi műveltség szerepe is növekszik, mert ezek nélkül a modern természettudományos és műszaki vívmányok ésszerű társadalmi felhasználásának megszervezése sem lehetséges. „A társadalomtudományok szerepét mindennél jobban növeli a tudományos forradalom, ,a modern technikai haladás. Ez a haladás olyan anyagi erőket hívott és hív életre, oly mértékben szervezte át a társadalmi struktúrát és az egyéni viselkedést, tette bonyolultabbá az irányítást és a koordinálás feladatait, hogy végső soron annak a kérdése bizonyult döntőnek, hogy milyen mértékben képes a társadalom szabályozni önmaga fejlődését, hogy mennyire alkalmas a társadalmi szervezet a tudomány vívmányainak ésszerű fel- használására, amely minden nép és. személyiség számára boldogságot, nem pedig új szenvedéseket hozhat. Ez annyit jelent, hogy világméretekben a tudományos-technikai forradalom központi kérdését e forradalom társadalmi következményéi jelentik.”5 A társadalomtudományoknak a szocializmusban más és nagyobb szerepük van mint a kapitalizmusban, mert feltárják a társadalmi mozgás objektív törvényeit, megalapozzák a politika elméleti biztonságát, segítenek eligazodni a kor, az ország, a mindennapok problémáiban, közvetlenül fejlesztik az ember kritikai készségét, gondolkodásmódját, alakítják életmódját és egész személyiségét. Hatnak a társadalmi tudat egészére, az értékorientációk letisztulására. fejlesztik a köznapi tudat szocialista tartalmát: a kollektivizmus, az egyenlőség, az igazságosság, az érdem szerinti elosztás igenlését. A társadalomtudományokon alapszik a társadalmi tudatosság és az egyén öntudatá70
