Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - DOKUMENTUM - Kiss Tamás: Egy készülődő nemzedék Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Takáts Gyula leveleiből
(Levél) Kiss Tamás 3. Debrecen Rief. Kollégium Kedves Barátom! Múltkori levelednek nagyon örültem s azonnal válaszoltam volna rá, ha több időm s főleg több egészségem lett volna az utóbbi napokban. Ügy érzem, végleges barátságunkhoz csupán a személyes ismeretség hiányzik, de remélem, ez sem fog már sokáig késlekedni. Nagy kérésem volna: a Tavaszi Temetőzés c. ciklust vedd el-nem-küldöttnek. Ugyanis a tegnap felhívatott Babits is közölte, hogy éppen ezeket választotta ki —• többek közt — a májusi számnak. Ugye csudálkozol, hogy meggondolatlanul két helyre küldtem el ezeket a dolgokat? Ha nem hittem volna el- kaHódásüfcban-(ezelőtt jó félévvel küldtem be a Nyugatnak) nem mertem volna Nektek is elküldeni. Vajthóval ma szövögettük először komoly formában antológiára13 vonatkozó terveinket. Te is szerepelnél a tíz-tizenkét fiatal költő között. Ez az ügy már régóta vajúdik. Nehezen megy, gondolhatod miért. Remélem, ezek a most — küldött friss versek — karácsony táján íródtak, míg a temetőiek idestova egyesztendősek lesznek — felérnek a visszavontakkal s nem fogtok megharagudni csínyemért. Nagy érdeklődéssel nézek az új Számadás elébe. Csak a novellákat válogassátok meg minél jobban. Küldött verseid nagyon tetszettek. „Hatást” a legnagyobb pökhendiséggel sem fedezhettem fel egyikükben sem. Közös világérzésről lehet szó. „Übermensch” unokaöcsémnek1'1 s a Számadás gárdájának add át legmelegebb üdvözletemet. Téged nagy szeretettel ölel igaz barátod: Jékely Zoltán Bp. 1936. április 21. (Mellékelve: KÍGYÓB1LINCS c. vers) (Feladó:) Jékely Zoltán 6. (Levél) Kiss Tamás Ä1 m o s d Hajdú megye Budapest, 1937. január 8. Kedves Tamás! Már rég írtam volna Neked, de valami sötét felhő szállt rám, talán fél esztendeje: képtelen vagyok bárkinek is levelet írni. Valamikor nagy levélíró voltam, élveztem a levelezés pózait, illetőleg irodalmi attitűdjeit. De azóta amióta 57
