Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Gyurkovics Tibor gyermekversei elé

A perecárus kikiáltó szövegének bohó stilizációja valódi hangjáték a mondható- ság értelmében, s a hangzásba belejátszik a rímek „barokkos” halmaza is. A marcipános másfajta dúsítással válik poétikailag aktívvá, itt egy mozaikos szójáték {Marci, pán-úr) a kiindulópont (Marcipán úr).

Ugyanilyen közhely-téma önmagában a hintalovasdi. Egy anafora (a „jó” kilencszeres ismétlése) még a szobai lovaglás gondolatritmusa, a befejezés égi „lóugrása” azonban groteszk humorba röpíti a lovacskát. Ilyen tárgyias indítású, tüntetőén szokványos-köznapi a „kanalas” is, valóban sápadtabb részekkel, s kevésbé eredetiek a babás versek is. A fölsorolt csoportban különböző a témák fölhajtóereje. Az előbbiek még szárnyasak (Hopp, hopp; Kanál), az Űj ruha is kedvesen „öltöztetett” érzés, a két babás (Kéz-láb, Rongy) rutinszerűbb megoldás.

Szép a két életkép-féle a vasmunkásról, ta halászról. Egyik (A lakat) érdekes ráhamgzásokat, reminiszcenciákat tartalmaz több József Attila-versből. Pl. a Téli éjszaka két sorára üt ez a sorpár:

a föld, az ég ajtajára gömbölyödik a lakat.

Ám a funkció egészen más mint ott a világot -béklyózó éjszakáé, ahol:

Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra.

A másik zsánerkép (Halászék) sokatérő, kevés szóval sokatmondó, mozgalmas- derűs a pár villanás belső játéka.

Kitűnő a két humoros alakrajz (Fekete Ernő, Pletykás madarak), az utóbbi Weöres letye-petyés versének (Pletykázó asszonyok) bővebb, tehát „hosszú lére eresztett”, madanasított, szellemesen fecsbe-locsfca ikerverse.

A Gyalogút lánc-kérdése előrehajtó párhuzam-technikája, kibomló irama, ihlető szójáték-leleménye, a futamok képzeleti-érzelmi értéke: mindez értékes fokozás a sablonos kezdetre. A Téli tanya még a kinti zordot is ibanti 'bensőségesre hangolja. A Ragyogó és az Erdő áhitatos pillanatait a két vers törékeny, karcsú szépségű struktúrája tartja. Az aniapesztizáló Régi karácsonyban a Gyurkovies- nak oly kedves lovas (falovas) a történelem valóságos harcaiból vágtat elő szabadító kardsuhogással.

Gyurkovics a gyermekpróza után a gyermekversben is bizonyított. A vers- beli timbaember méltó barátja lehet a szőrből, bőrből, tejszagból gyúrt Rikikinek. Emberségben, művészetben szót fognak érteni, s mi is velük.

CS. NAGY ISTVÁN

576