Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Fábri Anna: Weöres Sándor: Psyché
A lehető legintenzívebben és a legközvetlenebbül éli az életet. Nem kíméli sem magát, sem a jóhírét: őszinte és kíméletlen viszonyban van saját cselekedeteivel. A versírás számlára nem a rejtőzködés eszköze, hanem ennek a viszonynak hű kifejezése, minthogy nem tesz különbséget élete egyéb cselekedetei és költészete között. * Azok közül a végzetes, titokzatosnak látszó nők közül való (Achátz Márton tanúsága szerint), akik dtt-ott a Jókai-regények lapjain is felbukkannak, s akik „acrobaticus” izomzatnak, önzetlen szívjóságnak és féktelen életélvezésnek egyaránt birtokában vannak. Akik szilajak és kiismerhetetlenek „fekete-fehér patakhabból” vannak, „folyton másként villannak”. Annyifélék, mint Psyché kézfogásai, amelyekben (Achátz szerint) némelykor a „kisczicza” puhasága, máskor a szerelem sokat sejtető ígérete, a baráti biztatás, s a kíméletlen büntetés is meg tudott nyilvánulni. Ez a nyugtalan villódzás, ez a százféle szerepben való otthonosság, az élet eHénimondásosságainak egyszerire és mégis külön-külön való átélése — a korosodó Psyché szerint asszonyt tulajdonság. „Talán azt hiszik, hogy a mit a nő beszédje mond, ugyan akkor ugyan azt mónidja szeme villanása, nyalka tartása, szája széle, hajfürtiből figyelő füle..— kérdezi Fáy Andrástól egy kesernyés hangú levélben, s így folytatja: „...S ha a költői foglalatosság annyiban áll, hogy gégéből fúva gurgiulyázni kelletik a sententiát, mint templomban a cantor- nak, halálos komolyan és egy értelemben: akkor feminából valóban soha nem lehet effajta állat...” Psyché rendhagyó és lázadó, természetes és anyagszerűen konkrét 'költészete éppen a sokoldalúságból, az összefüggéseik meglepő formáinak felfedezéséből az ehentmondások és egymást szinte kizáró látszatok naiv, szinte öntudatlan leleplezéséből táplálkozik. Az előítélettől és tekintélytisztelettől való mentességből, amelyet különös sorsa, különc figurája — csillogó lepkeléte, rigókönnyedsége és könnyelműsége, valamint nehéz asszonyi kínjai és megpróbáltatásai — tesz hitelessé. Szuverén művészi világ a Psydhéé, törvényei és jellegzetességei a való világ törvényei és jellegzetességei, csak nála nem leplezetten, nem oomme il faut elrendezettségben és színlelt harmóniában találkozunk velük, hanem lényegi, hamisítatlan tendenciák által vezérelve: pőrén és mosdatlanul. Ez a sajátos képesség, a káprázatok és illúziók nélkül való látás Plsyché asszonyi mivoltából, helyesebben asszonyi sorsából fakad. Ebben a sorsban a kiszolgáltatottság szorongása és a törvényen kívül élők kihívó hetykesége változik át szkeptikus, keserű-bölcs, igazodva való kívülállássá. Védelem és megnyugvás számára egyfelől a házasság, de kényszerű kötöttség é^köőFláfözás másfelől; költészetének valódi, tápláló, ihlető köreitől való elszakadás, s helyette az emlékekkel a régi ihletettséggél, valamint utazgatása finom érzékeny megfigyeléseivel való megelégedés. Házasságának éveiben lírája letisztul, átszellemültóbbé, éteribbé válik — lényegileg mindent megőriz az 'előző évek eredményeiből egy valami kivételével: a szenvedély hunyt ki P. leikéből, s ment veszendőbe költészetében. S ha mégis félszikrázik néha, polémikus éle van csupán, vagy iróniává szelídyi. Ez utóbbinak fájdalmas-kínzó kialakulását (megszületését) kísérhetjük nyomon legterjedelmesebb prózai írásában az Ungvámémetá Tóth László emlékezetére címűben. Nem szabad persze lebecsülnünk az asszonyévek költészetét sem. Kifinomultságában könnyűszerrel megtalálhatjuk az évekkel-évtizedekkel ezelőtt könnyel-vérral megpecsételt vaskos érzéki élmények sorát. A cselédházakba or564
