Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Laczkó András: Sipos Gyula: Szomjúság

pirálója volt olyan alkotó művészeknek, mint. Weöres Sándor, Illyés Gyula vagy Gazdag Erzsi, .akikről kötetünk szintén megemlékezik.

Ne fukarkodjunk hát most e szerény ismertetés zárószavában az elismerés^ sei. Elsősorban Vas megyé Tanácsa Végrehajtó Bizottságát, mint kiadót illeti köszönet. Áldozatkészsége nemcsak a megye, hanem az egész ország számára kamatozik. De különösen hálásaik vagyunk a szerkesztőknek, akik okos és ízléses válogatásukkal, hasznos életrajzi vázlatukkal, jegyzeteikkel s a német és a szlovén ismertetőnek alapjául szolgáló rezümé elkészítésével a könyv gondozói voltak. Dr. Simonné Pável Judit és Rózsa Béla valóban Pávelhez méltó lelkiismeretességgel nyújtják át hazánk olvasó társadalmának Pável örökségének javát. De nem kisebb elismerésünk a könyv technikai létrehozói iránt. Kuntár Lajos technikai szerkesztő és a Vas megyei Nyomdaipari Vállalat dolgozói rendkívüli, helyi viszonyok között szinte megoldhatatlannak tetsző feladatot teljesítettek iá szlovén szövegek apró fonetikai jeleinek pontos és gondos visszaadásával, a változatosságában is jól egyensúlyozott tördeléssel, a nyomás szép optikai összbenyomásának biztosításával. Nagyban emeli végül a könyv mint könyv szépségét Pogány Géza kötésterve és artisztifcus borítólapja is, amely barnás tónusban, a kopár őszi nyírfán csodálkozó tartásban állítja elénk Pável tűnődő, vizsgálódó alakját.

Még csak egyetlen személyesebb szót! 1532. március 17-én Komjáti Benedek Ugocsa megyében, Nyaláb várában befejezi az első nyomtatott magyar könyv kéziratát, Szent Pál leveleinek fordítását. Leteszi tollát, visszatér ia könyvből a valóságba. Este van s ekkor, mint írja, megkondul „az esti nagy mise- harang”. Négy és fél évszázad előtti melódia, harangszó hangzik el idáig, mert aki hírt ad róla, e pillanatban költő, alkarva-akaratlan az első impresszionista a magyar glóbuson. Aki Pável tanulmányait fogékonyan olvassa, gyönyörködve akad rá a Komjátiéval párhuzamos fordulatra egyik dolgozata befejezésében: „Kelt Szombathelyen, 1925-nek egy őszi délutánján, mikor szállingva hullt az első hó.”

SÁNDOR ISTVÁN

Sipos Gyula a kritika számára „egyértelmű” költő; versei, kötetei önmagukért beszélnek. Ebből az őszinte és szatirikus, forradalmi és közérthető költői felfogásból magyarázható, hogy a kötetek ismertetésén túl Sipos lírája nem váltott ki vitát, jószerével még nagyobb igényű dolgozatot sem írtak róla. A kritikaírás egyik sürgősen törlesztendő adóssága Sípos Gyula költészetének alapos elemzése. Erre — mármint az alaposságra — hangsúlyozott szükség van, mert a verseskönyveiről írt recenziókban legtöbbször tartalmi szempont dominált, s ezen belül is a politikusság aláhúzása. Nem arról van szó, hogy ez hibás nézőpont; hiszen a költő tettekkel vette ki részét az új Magyarország építéséből, egyik vallomásában maga írta: „az én életemben volt egy korszak, ami554

Sipos Gyula: Szomjúság