Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZEMLE - Sándor István: Pável Ágoston tanulmánykötetének margójára
ban is; azután műfordító, költő és kritikus, könyvtáros, műtörténész, muzeológus, pedagógus és szerkesztő — s ezzel nem is tudnám még, utaltam-e munkásságának •valamennyi területére. Volt régen egy szavunk, amely egybefoglalva jellemezte az ilyenféle sokoldalúságot: a filológia, amely egykor még nem a hideg-rideg szövegelemzések módszerének jelölésére szűkült össze rossz értelemben, hanem a beszéd, a nyelv szeretetét hangsúlyozva a nyelvvel összefüggő tudományok összességét jelölte. Am ez a szó is keveset mond, ha megfontoljuk, hogy Pável esetéiben a szakember elméleti fejtegetéseit másik oldalról milyen emberfölötti gyakorlati erőfeszítések egészítik ki. Az író, akivel e könyvben találkozunk, nemcsak tudós és a toll mestere, hanem a vasi közművelődés minden ágának harcos és lelkes művelője, azt mondlhatnók, mindenese is egyben. A könyv — könyvünk — erről ad számot. S ha Saneoa szerint „philologtus sit philosophus”, a filológus legyen filozófus isi, úgy önként merül fel a kérdés: mennyit fogadhat magába a nagy mindenségiből, tapasztalata, tanulmányai vagy akár sejtelmei által mit vehet birtokába a körülötte kavargó élet kdmerdthetet- leh gazdagságából az ember? A 'költő talán csüggedten fogalmazza meg a maga válaszát: A mindenséget vágyom versbe venni De még tovább magamnál nem jutottam. A tudomány területén mintha más volna a helyzet. A Pável-kötetet olvasva arra 'gondolunk, az utak ugyan itt is a végtelenbe vezetnek', növekvő tudásunk — gömb módján — egyre szélesebb területsn érintkezik az ismeretlennel. És mégis egy-egy kutató elme, mint Pávelé, egy-egy ötletével, jelent őségtel j es szavával, szóképével mintha rakétát lövellne fel a sötétbe, amelynek fénye messze ismeretlen tájakat világít be, s tegyük sietve hozzá: hacsak pillanatokra is, de tündéri fényben. Ami megvalósult, ami készen áll, amit a könyv -nyújt, túlmutat önmagán, önkéntelenül is elgondolkodunk: a 'szombathelyi tanár, vállán a két világháború közti évek pedagógusainak terhével, a megélhetés nehézségeivel küzdve a maga, éppen nem gondtalan és dúsan dotált viszonyai között folytatja mindennapjait; tanmenetet készít, dolgozatát javít, hanyag diákkal pö- röl és iskolalátogató muftik kötékedésait állja. Am ez az élet 'is túlmutat önmagán: tudományos munkára, kulturális erőfeszítésekre is maradnak perced, sőt egy-egy -rakétát is fellobbant azok számára, akiknek van szemük a látásra. E kötet birtokában így tapasztaljuk. De van még egy 'további -benyomásunk is. Ha ma szűkebb hazájában még 'annyi lelkes katonája van is a Pável képviselte ügyeknek, a közművelődés kitűnő eredményei ellenére sem nyomhatjuk el sóhajtásunkat: bár volna ma is, aki a különböző szaktudományok területén a nagyszerű kezdeteket folytatni tudná, Pável mintájára, hogy a helyi lehetőségek még teljesebben bontakozhatnának ki kultúránk murikálásában! Forduljunk azonban a könyv felé. Ezt az összeállítást, a szerkesztők „népszerűsítő és ismeretterjesztő célzatúinak” szánják, ezért joggal mellőzik a szorosan -szaktudományos, a „szakemberek felkészültségét is próbára tevő” tanulmányokat. Ilyeneknek elsősorban Pável nyelvészeti-szlavisztikai művei -tekinthetők. A -kötet 'azonban ennek ellenére módot ad rá, hogy az olvasó néhány rövid, óvatosan adagolt lapon, irodalomtudományi dolgozatai közé rejtetten legalább futó áttekintésben megtudhassa., mi -az, ami e szakterületen Pávelt foglalkoztatta. így kerül a könyvbe Pável két ifjúkori könyvismertetése profesz- szorának, a kitűnő Asbóth Oszkárnak két dolgozatáról; egyik ezek közül éppen Pável adataira épül, hisz szlovén vonatkozásban inkább Pável a professzor és 549
