Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kuntár Lajos: Pável Ágoston diákévei

zat, racionális védekezését, hogy szerény vagyonát valahogyan óvja; e mellett nem ás kettős, hanem több jelentésű ez a nagyszabású kompozíció, a közvetlen beszédtől az enigmatikusig. A téglatartó, vagy a lágyított zsilett akár Karinthy- féle „ellentalálmány” is lehetne, a gázálarc és az őrbódé pedig direkt békeszózat, csak éppen frázisok nélkül: a bódé sávozásának színösszeállítása szándékosan a banális textil színharmóniák parafrázisa.

Az a mód, ahogy Szenes a Kőszegi teret, mintegy berendezi az Environment irányzat egyik legegyénibb, és igen újszerűén megfogalmazott példája, s e mellett igazi tértextil. Nagyon tudatos művészet ez, hiányzik belőle az esetlegesség, a Happening — kivétel talán a giccs-zenei betét —, ezáltal lett a művész eddig kárpitjaihoz képest is, még határozottabban tartalom-központú. Magyarázni, kommentálni az ő kifejezésmódját sokféleképpen lehet. Az idilli jellemzésekkel semmiképpen sem értenék egyet, szemlélhetné valaki a huzat-, a tok-komplexust

— nem is alaptalanul — freudista szemszögből is, de mindenképpen, és elsősorban emberi, amit Szenes mond. Művészete paradox: szelíd humora most már kegyetlen iróniával jár együtt.

Szenes Zsuzsa attitűdje attól olyan drámai, hogy nem 'dramatizál semmit. SZILVITZKY MARGIT

— ha kiállítási térfelébe lépünk — először is a szinte műtői tisztaságával hökkent meg. Objektumait a legegyszerűbbig bontotta le. Ez a művész úgylátszik rosszul érzi magát, ha nem újulhat meg. Nyolc éve organikus, buja, növényzetre, a népművészet elemeire utaló textil-kollázsaival tűnt fel, Kőszegen éppen a szűkszavú hidegségével különül el a többiektől, nemcsak a nyers len fehér felé tartó színe miatt. Az organikus most szervetlen lett; a kettő közt annyi rokonság maradt, hogy a bármennyire rideg, merev, szövött len mégiscsak a növény unokája. A lírai Szilvitzky tehát schlich lett, tárgyias. Pontosabban: intellektuális líra az új Szilvitzkyé. A látás, az alkotás rendszerét keresi legújabb korszakában, voltaképpen alaptörvények kodifikációs munkájába fogott; nemcsak keres, nemcsak kísérletezik, eddigi eredményei, egy új statútum cikkelyei magukban is, máris.

Sík faliképéi — felületi mozgásuknál fogva reliefeknek is nevezhetem őket

— a legsimább, beavatott, kivasalt lenvászonból hajtogatott formák. A Sík poliéder olyan mint egy közönséges levélboríték, a lehető legegyszerűbb formáció: mint ia címe is mutatja sík ugyan, de ha — például — szétnyitom ezt a borítékot, tüstént három dimenziós alakzattá válik. A Fehér átló hasonló törvényeket bizonyít, felsőbb fokon. Itt a geometrikus mezők színei, s a kockák raffiinált arányai bővebb mondanivalót közölnek. Ez a mű a fukaran mért enyhe drapériájával hívebb textilhez, mint a Sík poliéder volt. Ezek a textilképek egy folyamat filmkockáinak darabjai, nem akarnak végeredményt ladni, mindemellett vala- mennyiüket egyenként, magukban eredménynek is tekinthetjük, megállnak a saját lábukon is.

önálló műsorszáma a Szilvitzky előadásnak a nagyszabású, három dimenziós Igazodás: egy belülről kipámázott, fekete-barna sávos len hurkát, textilkígyót léptet, mászat föl egy valódi kétágú baklétrán itt a művész. Hogy vele együtt figyelhessük meg a nem jelentéktelen önsúllyal rendelkező, de végül is fizikailag meglehetősen indifferens textil magatartását. Mennyiben befolyásolják a -szilárd, kemény, rendet parancsoló létnafokok, illetve mennyiben tud mégis szabadon, önállóan viselkedni?

Nem könnyű műfaj a Szilvitzky kiállítás, megdolgoztatja a néző fantáziáját. Pedig Szilvitzky Margit törvényeinek lényege, célja: a látás propedeutikája. Iskola ez, ábécé.

544