Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - MEGEMLÉKEZÉS - Kuntár Lajos: Pável Ágoston diákévei

a Kórusig másfél évtizednyi történelmiét fog ált, minduntalan konfrontálva a képet és írást, a vizuálisan és fogalmilag befogadható alkotómunkát. S a konfrontáció, amire eddig és jelenleg Désá Huber Istvánmé emlékmúzeum-lakása ed módot, a további nemzedékek számára a szombathelyi múzeumban lehetséges, kiegészülve a még megszerezhető és megszerzendő alkotásokkal és dokumentumokkal , amelyek sok, ma még nyitott kérdés megválaszolását segíthetik élő.

Dési Huber István: Szól a sziréna (Óbudai gyárrészlet)

íMert sok a kérdeznivaló. Többek között az, hogyan lehetséges, hogy 1927— 1928-ban határozott fehemdlülés tapasztalható szocialista tendenciájú képzőművészetünkben, holott ezt nem magyarázza eseanénytörténetáleg maga a munkás- mozgalom ; mi lehetne a közelebbi, törtónefi-ifiilológiai magyarázata annak, hogy 1933 körül többféle változatban is megjelenik a munkás-paraszt szövetség témája (elsőként Dési Hubernél); mi a lényege a szubjektív művész-küzdelemnek, amely a napi agitáción túlnövő osztályművészetet igényli (mint Dési Huber pályája); hogyan változik a tematákia és a stílus a harmincas évek második felétől, amikor a nemzetközi és hazai munkásmozgalom az antifasiszta népfrontpolitika segítésére koncentrál stb. Mindennek kutatására Dési Huber munkássága is módot ad. Művészetében, életében elválaszthatatlan a festő érzékenysége a pártos ember készenlététől, iaz egyéni felelősség a tudatosan vállalt kollektív felelősségtől. S a folyamatban levő kutatás is 'bizonyítja, mennyire szerteágazó, egyéni sorsok érzékeny szálaival átfoinódott a művészettörténetnek ez a szakasza, a majdani mártír-művészek küszködése a mesterséggel és a megoldással, a szüntelen viták a művészet mikéntjének és minőségének az értelmezése körül.

535