Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - TANULMÁNY - Rónay László: Kosztolányi Ady-pamfletje és következményei
hogy ne tekinthess szeméibe, hogy alibit igazoljon előtted, hogy megtévesszen. Lehet, hogy tényleg a tenger fenekén kotorászott, onnan fölhozott egy marék iszapot, bemaszatolta magát vele”. Az igazi író és bíráló feladatának i!s azt tartja, hogy az előbbi a titkok, az utóbbi a mű birodalmába hatoljon be, „az értelmével”. S lelhet, hogy la racionális megközelítés elégtelen, de „más műszlere nincsen”. Persze ezt a szellemes 'alapelvet épp az ő írásai nem igazolják. {Minit ahogy azt az álláspontját sem, melyet Móricz Bar báró lójával kapcsolatban fogalmazott meg 1932-ben, hogy azért nagy mű — ez különben így nem is igaz —, mert állásfoglalás nélkül közvetíti az eseményeket, nincs tartalma és jelképes értelme.) Sem az Osvát Ernőről írott bámulatosan szép esszé, melyben épp az érzelem kerül a középpontba, s válik a látszólag 'szenvtelen leírás mozgatójává, sem azokban a tárcáiban (Egyszerű történet. Gyilkosok a ködben), melyeikben az ötlet virtuózaképp ábrázolja .a jelenségeket és eseményeiket. (Hadid idézzük, e Racionalista” korszakának egy rövid Ákombákom-át, melyben játszi ötletre építi a kis írást: „Nincs cigarettám. Integetek a kávéház távoli sarkában álló szivaros- nák, amint szokás, két ujjamat a szájamhoz emelgetve, a dohányzást utánozva. De a .szivaros — szeretetre méltó öregúr — apai csókokat hajít vissza. Félreértett.”) Mint 'ahogy nem a józan racionalizmus ragasztotta székéhez Móricz Zsig- mondot, aki egy ültőhelyében olvasta végig la Rómeó és Júlia Kosztolányi által készített fordítását 1930-ban. A természetből az irodalomba szökkenő virtuózt, az ötletet egy általánosabb síkba emelő művészt csodáljuk a Zsivajgó természetbeni, s a művészetihez mindig a lélek benső áhítatával közeledő lélek fel- felszikrázó remekléseit a Szent Imre himnuszok fordításában. Alighanem az az igazság, hogy a racionalizmus emlegetése is csak egyik szerepe volt e sokarcú írónak, .aki, miközben a lélek és a művészi belterjesség elveit vallotta, egyre közelébb került a kor legégetőbb problémáihoz. S hogy ez így volt, így lehetett, abban döntő szerepe volt az Ady-viltának, mely Kosztolányit önvizsgálatra és még teljesebb önkifejezésre 'Serkentette. A fel- és beismerés válik utolsó nagy korszakának mozgatójává. S a viviszekció keménységét nem csökkenti az a csalódás sem, mely a PEN-Cluib elnökeként éri. 1930-ban választják meg, s páratlan műveltsége, nyelvtudása, elbűvölő modora révén nagyon népszerű lesz, és népszerűséget szerez ;a magyiar irodalom ügyének is. Művészetünk utazó nagykövete, s nem véletlen, hogy Rothermare lord neki adja azt az ezer fontos ajándékot, melyet kívánsága szerint „az esztendő legküliönib irodalmi művének jutalmazására” kell fordítania. A díjat az ő javaslatára kettéosztja a választmány: Krúdy Gyula és Móricz Zsigimond között. A PEN-Club konzervatív tagjai, élükön Herczeg Ferenccel és Császár Elemérrel lemondanak, s hevesen támadják Kosztolányit, laki erre leköszön, tisztségéről. Hélyébe Berzeviczy Albert lép, erre azonban a PEN-Club miagyar 'tagozatának haladó érzelmű írói közüli negyvenen kilépnek a társaságból. Veszélybe kerül az 1932 tavaszára hazánkba tervezett kongresszus megtartása. Végül Kosztolányi az elnökség tagja marad, s így a kongresszus szép sikerrel1 jár. A mellőzés 'persze fáj neki. De méltó választ ad Herczeg Ferencéfanek az egyik megsemmisítő gúnnyal megírt Esti Komél-novel- lában, az Elnökben. Nem is oly rég Móricz még így üdvözölte elnökségét: „... örülök, ha a Kosztolányi Dezsők is odaállniak, hogy a világ népének figyelmét felhívják airtTa, hogy ebben a szétdarabolt, szinte életképtelenné nyomorított kis Magyarországban is van-lélek és szellem, és titokzatos, mély emberi élet”. A kurzusnak azonban nem volt érdieke, hogy a világ megismerje e „titokzatos mély emberi élet” igazi tartalmát. 498
