Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - TANULMÁNY - Rónay László: Kosztolányi Ady-pamfletje és következményei

„Élő bilincs, forró bilincs, te / szeretet” — írja ugyanitt, mintegy egész életének surran ázatául, a régi szerelmek és lázak Ibűvöletében, die tekintetét immár új tárlatok felé emelve. Nem tagadja meg magát, hiszen, ebben a versében is erős iá múltszemlélet, át-meg átszövi a nosztalgikus emlékezés líraian tovazengő bús dseUóhangja. (Mint ahogy ugyanez az alaipérzése a .csodálatos Félmúlt című tárcának is, amelyben már-már idilli színekben idézi meg azt a kort — a századforduló korát, a lateiner értelmiség fénypontját —, „mikor az emberek nem foglalkoztak válságokkal, pénzügyi nyomorral, közélettel, csak élettel, ki-ki' a maga mesterségét folytatta, s az volt az esemény, hogy eljött a tavasz, hogy farsang lett, hogy kinyílt la korcsolyapálya,”.) De az emlékezésnél is erősebben szél ki a versből az együvé tartozás vallomása, a sorsvállalás szép mozdulata. S a „század vak zűrzavarából” fordul Európa felé a másik székfoglaló versben, mely mintegy kiegészítője ennek. Ebben az internacionalizmus, vagy az ő szóhasználatával „nemzetköziség” jelszavát fogalmazza meg, de nem abban a „hideg” formában, melyet nagy, számot vető cikkeiben ostorozott, hanem abban a 'biztos tudatban, hogy bárhová vetődjék is, „sok száz rokona van”. És csodálatosan szép, vallomásos szavakban fordúl Európa költőihez, hogy a szellem emberei együtt építsék „a vaksi vakondok alagútja” fölé a „kemény szeretetből” és a „légi szavakból” épülő várat:

Fogadjatok engem ti is szívetekbe, s ti távoli népek kürtösei, költők,

pereljetek értünk otthon a mivélünk perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek majd itthon perelünk, hogy élhessen 'anyátok Kiáltsatok együtt,

Európa bátor szellemei, költők,

hogy gyáva vadállat 'bújik el a vaok-án

és vaksi vakondok fúr alagutat.

Daloljatok együtt,

fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek, hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk, ezt rakjuk ,az égig, kemény szeretetből és légi szavakból.

Kezdjetek elölről építeni, költők, légvár katonái.

„Milyen szép is volna — és milyen jó —, ha a világot ia szépség váltaná meg.” — írja nagyjából ugyané gondolat prózai változatát a Szépség című jegyzetében, 1932-ben. A kor mintha őt igazolná. A gazdasági világválság szinte reménytelennek mutat minden más kibontakozást. Kis rögtönzésszerű versében így jellemzi Kosztolányi 1930 emberét: „Fejében laz anyagi gond / csörögve ébred és meg- öblösödve, / halálosan zúg, mint iá 'gong.” A „'gondjaiba süppedt”, kizsákmányolt, napa megélhetéséért keserves kínnal küzdő ember képe másutt is megjelenik e korszakának írásaiban, A G.M.B. című tárcában jelképessé tágítja a világválság embertelenségének tényét. A „hamuszín homályban” ia pesti aszfaltot kop>- tató három napkeleti bölcs és iá gyertyát vivő 'gyerekek nem nyernek, hebocsáj- tást a gazdagokhoz (ahogy annak időjén 'Máriát is elzavarták a 'betlehemi házakból és végül egy istállóban kellett megszülnie gyermekét). A „külváros sötét

495