Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Leskó László: Tilalom fácánra
Erdő gubámra! Váratlan kanyar lökte Flórát a férfihoz, aki macskamozdu- iattal törleszikedett fejével az ő hajához. A nő szavak mólíkiül ás hazudott volna, ha hátrahőköl; most már tudlta, hogy egész maip ezt \a mozdulatot áhította. Amikor azonban zökkenve megállt a kocsi, rövidzárlatot kapott a varázs dr. Háb Fiárában. — Tegnap óta bujócslkázák ibennem a rokonszenv. — A férfi kifcrákogta miagából a zavart. — Hxkhr!... Bemutatom magiénak Köpködőt. A gyámban még Bock Cal—16-nak hívták. Nekem már Köpködőként mutatkozott be. Nyújtotta vadászfegyverét. — Kipróbálhatja. Flóra félmosollyal rázta a fejét; barna apródfirizuráján hullámok siettek át. A nyiladéknál álltak. — Akkor legyen hajtó — a férfi rögtön döntött, .ám hangsúlya ezt kérdezte az orvosnőtől: „jó?”. — Megkerüli a tolást, aztán felém közeledik. Egy ággal zajt csap ettől a madár felröppen. Én meg odapörkölök neki ezzel itt. .. A vacsoránk függ magáitól! A birtokosrag pírt virágzott a lány arcán. Kerülték egymás pillantását, de ebben is volt valami meghitt cinkosság. — Oké? — kérdezte Bállá és előmernyújtott, zárt ökléből hüvelykujját kipattintotta. Filmen látta ezt a mozdulatot Flóra, repülésre induló pilótáktól, ö is magas- babökött hüvelykjével. — Oké! A saikanrtyúforma résznél'befordult a fák közé. Nem kdUett volna az új adomákat felvennie, ismerte be néhány méter után magának, szarván Tagadva a tetszeni vágyás kisördögét. A kusza erdő csöndbe bugyolálta és védte á hónélküli tél fagycsípéseitől is. Agat tort, csapkodta' maga körül a feszes kórgű fákat. Iszalag tefcenedett a lábára, egy pillanatra tőrbe ejtette őt. A pillanat élég volt arra, hogy rádöbbenjen: csattogása a husánggal, nem egyéb, mint a sötétből megriadt gyerek magabiztató fütyörészése. NézdegéOnáe kellett volna jobbra-bal- ra, gyönyörködni — úgy gondolta, ez lenne természetes —, de a lába egyre gyorsult. Sárgára száradt, zizegve méltatlankodó fűcsomókba gázolt. Tavasszal, a bő májusi esők idején itt víz borít mindent; — sietős következtetés röppent fejében. Közvetlenül előtte girhes nyúl pattant ki a bozótból. Dr. Háb Flóra egy fehér törzshöz tapadt. Ügy érezte, a testében anyaggá keményedik a kívánság, hogy minél előbb a férfi oltalmába helyezhesse magát. Anorákja felszakadt, fehér vatta pöffent ki a lyukon. Szaladt. Jó irányba igyekszik? Nem tudta. Térd- rebukott. Kezefeje a verejtéktörlés mozdulatával piszkossá kente homlokát. Iránytűt pótolt a lövés dörrenése. — Semmi. Röhögött és elszállt! — dühöngött Bállá. — .. .Mi van magával?! A megtántorodó Flóra után kapott, aki szinte beléhemgeredett karjába. Szaporán kapkodta a levegőt, pici ködöket lehelt. Ujjaival a férfi nyitott kabátjának szárnyába kapaszkodva csüngött. Haján, arcán végigszánkózott az agronó- mus szája. — Bolondlkám, te félsz az erdőtől? A lány belefúrta fejét Bállá kabátjába. Dohányillatú pára csiklandozta orra nyálkahártyáit. Kellemetlen, egyhangú zörej rebbanitette szét Őket. — Most már katakolhattok! Flóra tudta, hogy a férfi a „vacsoránakvalónak” beszél. Éppen kocsiba akartak ülni, amikor az irtás mellett surrogni kezdett a bozót, majd reccsenve szét458
