Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Leskó László: Tilalom fácánra
'Meddig ült mellettem, az orvosnő? — faggattam délben az ápolóinővért. Sokáig! — felelte röviden. Megvárta mély álmomat. Nem lehet ezt elf eledni. Később, már magamhoz térve, kedves tanítványom elvitt kocsiján Nagy- oenkne, Széchenyihez. Tudta soproni szívvel, miiért teszi ezt. Nagyoenk és Széchenyi Sopron hajszálgyökereihez tartozik. A város meg a falu kísérleti telepei voltak Széchenyinek, aki innen karolt (bele Magyarországba. „Törekedj'ünk inkább la közjóra, mint csak a saját hasznunk elérésére” — írta soproni terjedelemmel. Könyveinek fejezetei élén jeligeként idézi a soproni diákot, Berzsenyit. A ceriki kastély azt mutatja, mit talált Széchenyi, s mit épített. Ezer számra szederfaf a selyem előállítására:, gőzgéppel. Huszonötezer birkája legel a határban, tehát nagymennyiségű gyapjút tud piacra dobni. A pesti Nemzeti Kaszinó báljára leküldí innen juhászait, tanítsák meg a főúri icsemetélket a csárdásra. Aztán kettéosztja oenki földbirtokát: „Legyen a parasztságé a határnak nagyobb s. termékenyebb reszel” — rendeli el a jószágkormányzónak. Magának a szikes és mocsaras földeket tartotta meg. Cukorrépát termeszt, cukorgyárat épít, s ke- letre-nyugatra szállítja elsőrangú cukrát. Fölépíti az első hengermalmot. Csinos ez a kastély, négy oszlopával, barokk erkélyével, a Széchenyiek címerével, de az igazi címer a sok gép, tervrajz, levél, kézirat, térkép. Zúgott a szél, mikor megálltunk a. kastély előtt, a fáknál, melyeket ő is érintett is lombjaikban gyönyörködött Ez a magatartás, ez az érzelmi és értelmi harmónia volt a humanizmus, amely ma is fölemeli az embert a soproni tájon, s eltölti reménnyel. LESKÓ LÁSZLÓ Tilalom fácánra Minden gondolata a gyökértelemségérzetre csévélődött föl. Hcnvágypszidhózis, azonosította a tüneteket, de a felismerés után sím volt képes fekete hangulata színesítésére. Visszakívánta ,a váróbeli ünneplőruhás tömeget. A rendelőiben art- rózisgyötört, hypertóniás, vagy arteríoszklerézisgyanús betegekké egyénültek. Tudta, nemcsak a bajuk, hanem a kíváncsiságuk is nógatta őket, ezért jelenték meg olyan nagy számban első rendelésén: „Angyal, vagy fanicsal az új orvosnő?” Akkor érzett rá először, hogy a diploma még summa cum laude sem elég a 'boldoguláshoz; ő meg átlagközepes. Egy manóforma öregember, akit majd’ agyonnyomott gályaJésaekinyi kucsmája, azt kérdezte: — Idáig érvényes a jegye, lányom, vagy menettértit vett, mint az elődje? Hópelyhekhez hasonló borosták közül pislogott föl az orvosnőre. „Veterán Jóska bácsi mindenkire rákaífant” — vioogott később Sárika, a kövér asszász- tenslány háját hullámoztatva. Egy desodörillatú, pattanásos fiatalasszony a vizs457
