Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai János: Visszapillantó tükör
Nézegetjük az új házaikat, gyönyörködik iá szemünk. Az igazság az, (hogy már a nyár kezdete óta készültem Répcelakra. Kezembe került Uirbán Ernőnek egy régebbi könyve, a Földközelben, benne azzal a riportsorozattal, amelyet 1955 karácsonya táján a Szabad Népnek írt. Akkoriban nagy port vert fel ez az írás. Szenzáció és hatásvadászás nélkül a tényeket .akarta feltárni. „Helyzetképet írok, jelentést egy szorgos, ésszel, lehetőségekkel élő Vas megyei község hogylétéről s nem szociográfiát. Meggyőződésem ugyanis, hogy .aki napjainkban a szociográfia műfaját erőlteti, mert az »igazság felfedezésének« kizárólagos eszközét látja benne, az illető — akarja vagy se — ahhoz a grafikusihoz lesz hasonló, aki egy teljes inamban rohanó gátfutáról többüléses, modell utáni oeruzarajzot szeretne készíteni.” — írta Urbán. Helyzet- jelentést adott tehát egy magyar faluról, amely tíz évvel a felszabadulás után reményteljes próbálkozásokkal, nem kevés nehézség árán már akkor jelentős lépésekkel haladt előre a maga útján. A történelem hullámverésében — kudarcokkal és .szép sikerekkel — azóta folytatódik ez az út. Az író, .aki nem jósként, csak krónikásként járta e vidéket, szinte látnókian festette meg a falu jövőjét. Gyors és váratlan halála azonban megakadályozta abban, hogy évtizedek múltán visszatérjen akkori szereplőihez. E sorok írója erre vállalkozott. Lehet-e, szabad-e két évtizednél nagyobb mai valóságot hasonlítani a tegnapihoz, ahhoz, amit Urbán Ernő látott? Amikor elindultam, könnyebbnek látszott. Ma már tudom, hogy két évtized annyira megváltoztatta a mi életünket, hogy szinte összehasonlíthatatlan a korábbival. De lázért szerencsés vállalkozás volt ez a kis ,,mélyremerülés”. Mit tudott meg a magyar olvasó az 1955-ös répoelaki helyzetképből? Dobi Istvánt, laz Elnöki Tanács akkori elnökét idézem, aki előszót írt Urbán Ernő 1959-ben megjelent könyvéhez. „Olvasom... iá helyzetjelentést, amiből megtudom, hogy miből pénzelt a község, hogyan lett tejből bútor, disznóból ház, miképpen végezte .a munkáját a körzeti áruház, és hogyan intéződtek a kulturális és ifjúsági ügyek.” A község területének nyolcvan százalékán még egyénileg gazdálkodtak. A 260 holdas Petőfi Tsz iákkor kapott új elnököt, iáki azóta is a .szövetkezet élén áll. Csakhogy ez már nem .az a szövetkezet! A körzeti földművesszövetkezeti áruházban újdonság volt a nylon harisnya, a pamutblúz és a vil.ágvevő rádió. A csizma és a motorkerékpár a nehezen beszerezhető cikkek listáján szerepelt. Motorkerékpárt .csak vásárlási utalvány ellenében adtak, ugyanis „teuménykapcsolásos cikk” volt. Szabad gábonát, vagy kukoricát kellett hatósági áron leadni ahhoz, hogy bizonyos cikkeiket megvásárolhasson a répcelaki paraszt. Szenzációnak hatott a bolt havi 180 ezres forgalma, a „sameválos” Vas TL- borék öröme, akik fényezett bútort, a „téeszcsés” Németh Jánosék boldogsága, akik viszont konyhabútort vásároltak. A falu lakói — akárcsak most — osztozkodtak a kereseti lehetőségeken. A sajtgyár, a &ERNEVÁL volt akkor a kapaszkodó. A .tsz-be kényszerből iratkoztak az egyéni gazdák, s „(kifelé” jómódot mutattak, mert ez volt a sikk. A Vámoscsalád felől érkező szeme megakadt egy új építkezésen, akkoriban éppen befejezés előtt állt ,a Szénsavteirmelő Vállalat új üzeme. A faluban összesen 260 ház állt, s a lakosság száma alig haladta meg az ezerkétszáziat. * 433
