Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - Lázár Tibor: Kenyérkő, Útravalóul
a rókacsapdás agy finom munkáira csak testem találják meg és a kérdést, a mosolyra húzódó szájak naplementét nem fekteti kétvállra a bizonyosság: hisz létezem csupán sorsod láthatárán kérő-remeteként, önként lemondva, gyávaságból, a bízni nem tudók júdáspénzeit beváltva, hogy megvegyem önmagam dölyfét, honnan szemlélve elégedett korom sétáit magam örök-egyedül bandukoljak. Kenyérkő E kő valamikor folyékony állapotban jött a földre, nem anya szülte fájdalommal, kénes mérgesgázok vájtak apró gond-barlangokat a nem-érző test minden négyzetcentiméterére, és e kis lyukak naponta engem-veszítő vermek, bennük éles kard-fogak a torkot átvágó metszés hideg kezével, egyszemélyes koporsók a társtalanság önző szemfedelével leterítve, s most örüljek az összkomfortos egyedüllét utánad kiáltó lyukas kenyérkövének? w Utravalóul Verném a megvert pillantást szemedben a kaszasuhintás éleivel a nyíló bodza keserű illet-ostorával, fiók-életem mindennapos húzogatásával, a hét krajcárt keresők fáradt izgalmával, hisz közömbösek, faragatlan-formák neked nem lehetnek •'játékaim, 406
