Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - Hárs Ernő: Villámtalan éjek várakozása, Vénasszonyok nyara
HÁRS ERNŐ Villámtalan éjek várakozása Az öncsalás színes villany koszorújában lövöldöz a festett-arcú vasárnap a szerencse ugráló bábuira Vezeklőövként hordom a jövőt de hinni nem tudok — csak felsebzett derekamban Mohoskávájú kútgödör felett habozik a bizonytalanság lyukasfenekű vödre A távolság mikroszkópja alatt sokszorosukra nagyítva nyüzsögnek tévedéseim Villámtalan éjek várakozása koptatja el a bedőlt palánkok harsány üzeneteit Akarnom kell valamit — mégha közben egymásután kifúlnak is a türelem orgonasípjai s a gépkocsik a parkolóhelyek fűhálós beton-kartotékját az utolsó kockáig is kitöltik Vénasszonyok nyara A köztereken lefejezve állnak a kárminpiros nehéztestű kállák mint leleplezett összeesküvés s a város kő-vesztőhelye körül eretnekégető erdők vöröstől sárgáig nyíló máglyái ropognak Mi hamvad itt el ráng hörög utolsót suháng-remény koronás lombú álom nagyotakaró szálfa-gondolat a felhők gyászra hajtott zászlai s a zsarátnokon keresztülsütő állat-szemek lelkitusája közt 392
