Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - Oltyán Béla: Déry Tiborral - írói világa tájain

tívum. Ezt a menetirányt természetesen nagyjából a lehangoló társadalmi viszonyokból eredő élmények, tapasztalatok szabták meg.

— Különböző nyelvterületű, külföldi regények fordítójaként sűrűn találkozunk Déry Tibor nevével, önállóan készültek e fordítások, vagy valamilyen segítséget, úgynevezett „nyersfordítást” lis igénybe vetít (illetve vesz) e munkához?

DÉRY: Egyedül Gorkij Éjjeli menedékhelyének fordításához igényeltem s kaptam segítséget. Német, angol, francia s olasz fordításaimat egészében magam készítettem.

*

Déryit telefonon hívják. Míg kint van, felesége folytatja az előbbiek kiegészítését, s Déry spanyol nyelvismeretét is említi.

Kérdésemre: tud-e arról, milyen volt <a gyermek Déry német és magyar -nyelvtudásának aránya; vagyis a német mellett mikor, hogyan kezdte a magyar tanulását, melynek oly kivételes erejű stilisztájává vált, elmondja: egyszerre és párhuzamosan. Édesapjával eszmelése óta magyarul (beszélt. Déry Nordeney-beli gyógyüdülésie időszakából például kedves hangú, magyar nyelvű, édesapja által írt levelezőlapok maradták meg.

A következő kérdés újra a visszatérő Déryhez szól:

— 1942-ban több regénye jelent meg (Igenis úrfi; A belga kisasszony; A peches ember; A selyem pongyola; Víkendház Gödön). Életművéhez tartozónak érzi ezen írásokat vagy tekintsünk el számontartásuktól?

DÉRY: A Budapest Könyvkiadó Vállalat biztosított számomra rendszeres és folyamatos megjelenési lehetőséget. E sorozat abba a kategóriába tartozik, mint a fordított könyvek egy része: megélhetési körülményeimet voltak hivatva biztosítani. Feltételt teremteni az igazi írói tevékenységhez. Nem tartoznak minősíthető életművemhez.

— Egyik nyilatkozatában azt mondja: „előbb voltak Proust-i érzései, mint ahogy Proustot ismerte”. Azt hiszem érvényes ez Kaffkára vonatkozóan is. Mégis: a pálya önkörén belüli Vizsgálódások sokszor nem elég hangsúlyosak, s a párhuzamok helyett a hatásátvételeket emelik ki. Nem tartja ezt igazságtalannak?

DÉRY: Kevéssé ismerem a munkáimról írt kritikákat. Amit ismerek, azok inkább a párhuzamokra utalnak, s ezt tartom igazságosnak.

— Milyen módszerrel tervezi, készíti elő nagyobb lélegzetű alkotásait? Írásos terveket, vázlatokat készít-e?

DÉRY: Írásos tervéket, vázlatokat ritkán, s csak bizonyos vonatkozásban készítek. Előfordul, hogy (mint A befejezetlen mondat esetében) valami „személyi lap”-félét írok az egyes szereplőkről1, adataikról, külső-belső tulajdonságaikról. De inkább gondolatban, képzeletben alakítom ki a vázat, amely kidolgozás közben tovább alakul, bonyolódik, változik.

— Sokszor leírta, hogy inkább kérdező írónak vallja magát. De az olvasónak az a tapasztalata, válaszoló író is.

DÉRY: Lukács Györgynek is az volt a véleménye: „ítélkező”, válaszoló író is vagyok. Nem tudom. Talán azért aríondom magam kérdező írónak, mert ahogy múlik az idő, ifjúkori határozottságom mintha fellazulna. Mintha kevesebb bizonyosat tudnék az életről. De azt is mondhatnám: túl jól ismerem ahhoz, hogy tisztában ne legyek az egyes válaszok lehetséges ellenválaszaival, kérdőjeleivel.

— Kiket olvas a mai irodalomból?

390