Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 4. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Új nemzedék a romániai magyar irodalomban

pedig címével is a vietnami vérengzésre, My-Lai. A kifejezésre hosszan érlelődő belső megrendülés érződik a Requiem sorozat fehér-fekete, emberi csontokat asszociáló fájdalom-variációin. A sötét tónusú korszak lezáródását, s új látásmód jelentkezését a Kálvária­domb mutatja. A váltásban nem kevés szerepe volt külföldi útjainak. Ezekkel kapcsolatban irta Martyn Ferenc Szekeresről: ,,Legelőbb a Szovjetunióban járt, látója, tanulmányozója a mindennapoknak, magával hozta a régi architektúrák, az ikonok valóságait. Az Itáliából Kaposvárra érkező Szekeres Emiltől megkér­deztem, kik a festők, régiek, akikre szívesen gondol, akiktől tanult. Botticelli, Raffaello Tiziáno, az itáliai Greco, mondta, zenében pedig Vivaldi nevével vála­szolt. Aztán később jugoszláviai tartózkodásáról beszélgetve, azt mondotta el, hogy gyakran visszagondol az erkélyekről látott tengerre, és valóban ezen a mostani kiállításon a partról látott tenger meg bizonyára a Balaton emlékének színei szólnak hozzánk” (Jelenkor, 1975/12.). A kék dominánssá válásában nyilvánul ez meg? Nem egészében. Ez a szín 366 Szekeres Emil: Nappal és éjszaka (részlet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom