Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kardos László: Keresztény népi tradíciók és népi hitvilág a Bakonyalján
megfaragják, egész évre megromlott a tehén teje: véres lett, vagy a tehén „nem adta le”. A két világháború között — így emlékeznek —. ha az ilyen ártót elkapták, félig agyonverték. Ha Luca napján kölcsönt adnak, vagy vala^ mit is ellopnak a házból, éven át szerencsétlenség fenyegeti a háznépet. Luca napján készítették a csemyeiek a Luca-naptárt: a Lucától karácsonyig megfigyelt napi időjárás — a napközi periódusokra, reggelre, délutánra, estére is kiterjedően — megismétlődik a soron következő esztendő hónapjaiban. Luca napján kezdték csinálni Bakonycsernyén is a lucaszéket 13 fajta fából, 13 darabból, elkészülte után ezen állva karácsony éjfelén meg lehetett látni a falu boszorkányait. Luca napján maskarába öltözött harmonikán játszó legények járkáltak fel s alá, tojást szedtek, be-benéztek a házakba a szobákat jelképesen „körülmeszelték”, hogy azok egész évben tiszták legyenek. Tamás napján (dec. 21.) legények jártak a házakhoz, verseltek, amiért kolbász, szalonna járt ki nekik, hogy „a bőség megmaradjon a háznál”. Mon- dókájuk töredéke: „Ha nem adnak szalonnát, lerágom a gerendát...” Karácsonyt Bakonycsernyén is a nagy ünnepnek kijáró komolysággal tartották meg. Böjtjét teljes egészében. Az asszonyok feketében öltözötten jártak délelőtt-délután a templomba, s az ünnep napjáig az oltár is feketébe húzva állott. Karácsony második ünnepén már világosabb ruhát is fel lehetett ölteni. Karácsony böjtjén — a népi „szokás-kódex” szerint — az adventi tilalmak érvényesek. Ha e böjt reggelén elsőnek asszony érkezik a házhoz, akkor a vemhes tehén üszőt, ha férfi, bikaborjút ellik. A terhes asszony pedig lányt, ill. fiúgyermeket szül. Aki karácsony estéjén nincs otthon, egész évben csavarogni fog. Aki karácsonykor hal meg, annak minden bűne megbocsájtatik. Karácsony estéjén sötétedés után a falubeli gyerekek és legények egy-két órán át utcaszerte karácsonyi énekeket énekeltek a házak előtt, ahová gyakran behívták őket, a gyerekeket, dióval, almával ajándékozták, a legényeket pedig megvendégelték. A község kanásza ezidőt ment végig a falu utcáin és ostarával durrogtatott. Karácsony estéjén a vallásos evangélikusok éjfélig böjtöltek, ill. böjtös ételeket készítettek és fogyasztottak. A „karácsonyi asztalt,, „karácsonyi abrosszal” terítették meg. Az asztal alá egy szalmavékába kenyeret, kukoricát, búzát s általában mindenféle eleséget, többek közt vörös- és fokhagymát is helyeztek, ezt karácsony estéjétől szilveszterig az asztal alatt tartották és abból etették az állatokat, kivált a tyúkokat. Egyes helyeken az asztal alá szénát és szalmát is tettek, Jézus szamarának — mint mondják. A karácsonyi abrosz vízkeresztig az asztalon maradt. Szükség szerint a nyavalyatörős gyerekeket takarták le vele, olykor a beteg állatra is rátették. A karácsonyi asztalra az ennivalót előre odakészítették, mivel a gazdasszonynak a vacsora végeztéig az asztaltól nem volt szabad felkelnie, csak így maradtak tyúkjai jó tojók és jó kotlók. A karácsony esti vacsorán hagyományos ételeket fogyasztottak. Az evangélikusok estére hagyományos szokás szerint ostyát sütöttek. Az egyház ostyasütője —• rajta Jézus feje — a híveknél körbejárt. Itt-ott, főként értelmiségieknél, az ostyát tejszínhabos tekerccsé alakították, a parasztok inkább mézzel kenve fogyasztották. Ostya mellé egy-egy gerezd fokhagymát is illett enni, ez hideglelés és fogfájás ellen volt igen hatékony. Ostya után jött az aszalók és a zsírtalan mákosguba (a szlovák múltat idézően — az ún. pufáki). Böjtös étel általánosságban járta: habart gyümölcslevesek, helyenként lencseleves, mákosmetélt. Karácsonykor természetesen a vallásos katolikus családok 29
