Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Békés Sándor: Egy baráber élete
— Sok, nagyon sok jutalmat kapott a brigád... Rádiót, paplant, mindent, ami akkor divat volt... Molnár István elneveti magát: — Egyszer, egyik negyedévi zárás után, 1200 forint prémiumot adtak. Szép pénz volt egy embernek, de egy brigádnak? Gondoltam, várjatok csak! Bementem a boltba, s szépen bevásároltam. Pickszalámit — rúdszám, a legfinomabb borokat. Konzerveket, amiket a bányász sohasem evett. Ruháskosárban vittük a sok mindent. Kimentünk a templom mögé a zöldbe, ott majálisoztunk, aztán meg beszélgetni kezdtünk, így virradt ránk a reggel... Komló belvárosa felé szalad az autónk, egy kellemes nap emlékével. Molnár István pedig mesél. Itt, Komlón, mindenhez köze van. Ismét Anna-akna. Pörög az aknatorony nagy kereke, zúgnak a ventillátorok. És íme, a hely, ahol az őket köszöntő zenekar állt. Légcsatornák, vascsövek, biztosítóelemek a háttérben. Űttörők virággal. És a kör közepén idős Molnár István, akit autó vitt az ünnepség színhelyére ... És ez itt az aknamélyítők mai székháza — akkor rabtábor... Falusi házak — emlékek a tegnapi Komlóról. Az ötvenes évek Komlója ilyen volt. Kopott, görnyedt házak, az udvarokon fészerek, ólak. A Lenin tér. A toronyházak, mint egy képzeletbeli híd pillérei. S a két szélső pilon: Kökö- nyös, illetve Szilvás. Esteledik. Vörös fényben a város. Szép? Lehetne szebb is? Igen. Bizonyára. Nekünk mindenesetre most nagyon szép. Kísérnek bennünket a régi arcok, történetek. Egy plakát. „Jöjjetek, építsük együtt Komlót... Tiszta, egészséges, díjmentes szállások... Jó kereseti lehetőségek... 100 százalék: 950 forint, 120 százalék: 1150 forint, 150 százalék: 1400 forint, 180 százalék: 1700 forint...” És ez már a sportstadion. 1955-ben épült — 12 000 férőhellyel Kökönyös. Itt már féríikorba értek a fák — a zöld előkertekben papucsos férfiak ultiznak. Kik lehetnek? Honnan kerültek ide, mikor következett be életükben az a pont, amikor Komlón dolgozó emberből, komlói emberekké lettek? Kockaházak. Ezek voltak az elsők. Vajon hányadik nemzedék lakja őket? Mindenki tett hozzá valamit, vagy elvett, átfestették az ablakkereteket — egyszóval belakták valamennyit. És ettől életrekeltek ezek a házak, s folyton-foly- vást változnak, szépülnek maguk is. Fent vagyunk a tetőn. Az utat egy kanyar mögött elnyeli az erdő. Az erőmű kéménye mögött ködbe vesző messzeségben új városrészek. Kenderföld, Dávidföld, Szilvás. Molnár István az erdőt figyeli, majd egy kanyar után megérinti a vállam: — Erre jártunk annak idején, 1949-ben, gyalog. Hajnalonként, amikor jöttünk, s este, amikor mentünk hazafelé, úgy világítottak az ösvényen a lámpák, mint a szentjánosbogarak. 331
