Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - Tönköl József: tűnődő (vers)
TÖNKÖL JÓZSEF jön-e madár dűtt rozsból meggyújtani a gyönge vesszőket a bocskoros békákba nyomott karókat jön-e madár kaszába lépett nyárból? szemem nem emlékezik a hajnalokra az Óceánkút miséjén elhagyott engem az isten mintha fehér temetőben állnék vastagon ömlik a hó vállam közt lakodalmi virágokról zuhog - bivalyok fodros nyelvén a hangászok szegfűi egyre távolodva egyre közeledve kepéken böjtülő kányák lassú köreiben legényzászlók véreznek le a Herpenyőig? bozontos tinók koszorúival meddig kísértek savanyú pajták? egy hosszú éjszaka után páskomi kutakból zsombornyi vakondtúrások nyomódnak kerekesen az égre minden így múlik: fulladásban tátott szájak tükrében hetedik napként kinek mondjam el? szemem mögött a nedves fűben kőhidasok patkánya hordja a csibéket csavarognak vashidak kettéhasítva elalvás előtt küllők patkók vágtája a bőröm alatt akiket szeretek azokért ki hiszi el? nyújtózkodik a fal tövében vörös szőrű menyétasszony elkísér udvarodba becsukja rám a kaput - utána tüskék bedeszkázott tornyok bújdosó galambicák fölkorbácsolt sárban mikor érkeztem ide? fekszem fölbontott ágyon gyertyákat gyújt egy madár ablakomba 307 , // ffj ff tűnődő
