Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - Néhány szó Szathmári Sándorról: Szathmári Sándor: Fiatalok (elbeszélés)
— Halló! — szólalt meg most az ernyő. Mindketten arrafordultak. Egy nő jelent meg rajta és tétován nézegetett jobbra—balra. — Szent Kleofás! — kiáltott meglepetve Io, — hiszen ez Ea! — Te is ismered? — Én? Hát kinek ne udvarolt volna közülünk? Irt talán nyolc-tíz vokalista verset, csak hogy közénk furakodjon, mert szenvedélyesen gyűjti magának a fiatalokat. Neked nem szavalta el az Oia Iu-t? — Ezzel kezdte. — Mindenkinél ezzel kezdi. Azután agyondicséri az áldozat műveit. Ezzel főzi őket. Azután felcsalja őket a lakására, ha pedig egyszer beszédültél neki, többé nem enged ki a karmaiból és meg nem tudsz szabadulni a követelőzéseitől. — Szóval téged is? — Mi az, hogy engem?! — legyintett Io. — Halló, mi lesz már?! — kiáltott Ea türelmetlenül. Ao a kapcsolóhengerhez nyúlt. — Megállj! — szólt Io ijedten. — Engem meg ne lásson itt. Azzal felugrott és a faliernyő alatt levő ajtón át a másik szobába futott. Ao most már megnyomta a gombot, mire Ea szemei hirtelen egyenesen Aora villantak. Ao nagy örömet mutatott. — Szervusz drága Ea! Honnan közvetülsz? — Hazulról. Nem ismersz rá a heverőmre? — kérdezte kacéran az ernyőn balra látszó heverőre mutatva. — De mért lehet hozzád ilyen nehezen bejutni? Talán másvalaki volt az ernyődön? — Ó, dehogy! — mentegetőzött Ao — csak, mint látod, most még beteg vagyok. Aludtam. — Ahá, aludtál! Ezzel persze azt akarod mondani, hogy felzavartalak, álmos vagy, kimerült, meg miegyéb. De ma már nem bújsz ki angyalom! A konferencia után eljössz hozzám és pont! — De drágám, ki se tudok kelni az ágyból! — Mutasd a hogylétedet! Ao megnyomott egy gombot, Ea szeme pedig a levegőbe nézni látszott. —Avendikus tenzió tizenkettő — olvasta le Ea. — Na jó, hát ma még nem jössz ki . . . De most mutasd a szekszuáldiagramot. Ao másik gombot nyomott meg a kapcsolóhengeren, Ea pedig boldogan kiáltott: — Harmincegy és hattized? Hát ez nagyszerű drágám! Méltó egy százötvenhét éves ifjúhoz. Teljes képességeid birtokában vagy, ha nem is tudsz az ágyból kikelni. Na de legfeljebb ágyban maradsz, felvesszük mindketten a szek- szuálinget. a drótot pedig bedugjuk a ,,csók” konnektorba. Jó? Ao nagy zavarba jött, mert Io a szomszéd szobából a nyitott ajtón keresztül mindent látott és mégsem akarta Ea kívánságát az ő szemeláttára teljesíteni. A férfit mégis gátolja a természetes szemérem. — Ööö ... — hebegte, — boldoggá teszel édesem, de ez ugye mégse olyan, mintha nálad . . . Tudod, úgy közvetlenül mégiscsak egészen más . . . A másik szobában Io arca eltorzult az elfojtott nevetéstől és gúnyos udvariassággal mutogatta, hogy ha kell, ő távozhat, de Ao még beszélni akart vele. Szeretett volna odaszólni, vagy csak inteni neki, de ezt most nem lehetett. — Kár magyarázni drágám, — felelt Ea türelmetlenül. — Azt hiszed, én 297
