Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - SZÍNHÁZ - M. Csapó Piroska - Volly István: Koroncó zeneélete
HEITLER LÁSZLÓ Somogyi József művészetéről A most hatvan esztendős • Somogyi József szobrászi munkássága a felszabadulás utáni magyar művészet alakulásában meghatározó szerepű. A vele való foglalkozást, erényeinek és tanulságainak áttekintését a születés- napi alkalmon túlmenően más okúk is időszerűvé teszik. Közéjük sorolom, hogy a művész gyermek- és ifjúkorát azon a kisalföldi tájon élte, melyet az Életünk szellemi reflektorainak fénykévéi is rendszeresen pásztáznak. A személyes vonatkozásoknál fontosabb azonban a régi igazság, hogy jó művészetet tanulmányozni mindig indokolt vállalkozás, és Somogyi életművét tekintve jó művekben nem szűkölködünk. 1916. június 9-én született a ma Burgenlandhoz tartozó Félszerfalván. Ifjúvá serdülve az 1531-től működő nevezetes pápai kollégiumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Ma is szeretettel és elismeréssel emlékezik ezeknek az éveknek szerepéről, további sorsát befolyásoló erejéről. „Kollégiumi éveimről már sokszor vallottam — írja két pápai céhkorsójáról szólva a Művészet című folyóirat 1975. 4. számában —, odaköt ifjúságom sok-sok szállal, ott igazodtam el az emberség dolgaiban, az ott hallott szavak olyannyira igazak voltak, hogy ma is építhetek rájuk.” Művészi pályára indulását itt az akkor fiatal és a modem képzőművészet szellemét képviselő tanára, A. Tóth Sándor egyengette. A Képzőművészeti Főiskolán, ahol 1936 és 1941 között tanult, Réti István, Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla és Kisfaludi Stróbl Zsigmond voltak tanárai. Hogy egyikük hatása sem volt meghatározó a fiatal művész munkásságára, azt művei bizonyítják. Még főiskolás amikor (1939-ben) Örvösmedve című, egységes tömböt alkotó szobrát készíti, melyet a Szi- riyéi Társaság kitüntető elismerésre méltatott 1940-es tavaszi szalonjában. Ettől kezdődően egy évtizednél hosz- szabb ideig rendszeresen mintázott állatszobrokat. Közülük kettőt említek, mint a termésből kiemelkedőt. Az egyik a Parlament előtti jobb oldali oroszlán, a másik Az öntelt című, facson'kon ülő medvét ábrázoló szobor, mindkettő 1948-ból. Mindkettőben fölfedezhető Somogyi későbbi szobrainak két lényeges jellemzője, a monumentalitás és a közvetlen érzelmi hatás egyéni ötvözete. Állatokat ábrázoló szobrainak sora nem szakadt meg 1948-ban, máig folytatódik, leg- fönnebb nem maradt munkásságának fő motívuma, de jelentéktelenné sem vált. Az ötvenes években születettek közül a Kis oroszlánt (1955) kell meg269 képzőművészet
