Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - SZÍNHÁZ - M. Csapó Piroska - Volly István: Koroncó zeneélete
Barna kislány kiskendője meglobog, Rongy ász fiú árva szíve úgy dobog, Meglebbenti kendőjét a csintalan: Rongyászfiú árva szíve odavan. A koroncói kuruc dalemlékeknek különösen érdekes a történeti háttere. Thaly Kálmán pápai diákévei alatt elgyalogolt Koroncóra. „A koroncói harcmezőn, 1857”-ben két dalt írt, és elszavalta a pápai kollégistáknak: Megzenésítette a kolozsvári Kálmán Farkas és közreadta kis kottás füzetben 1904-ben. Hogyan hogy nem, ez a füzet eljutott egy péri pásztor kunyhójába. Odor Péter koldus meglátta, és „elvitte” Koroncóra. Azóta itt őrzik az egyetlen példányt! Jámbor Imre ácsmester — aki kottához értett és harmóniumot vásárolt — az 1920-as években téli estéken összegyűjtötte a dalárdát és az istállóban betanulták két-három szólamra. Ma is fújják a 60-70 évesek, Meséli az egész falu, hogy a koroncói csatában a labancok az Ágyúdombról lőtték a kurucokat. A menekülők pokrócokat vetettek a lovuk lába alá, így jutottak át az ingoványon egy dombra, ma is Pokrócdomb a neve. Az üldöző labancok pedig elmerültek a mocsárban. Az elfogott kurucokat az alszeri kocsmába bezárták. Egyik labanc tiszt kíváncsi lett a huszárvágásra. Egy fogoly vitéz vállalta, hogy megmutatja. Kért egy jó lovat és éles kardot. A kocsmaudvaron körbeállták a lovast a labancok, ö megforgatta a lovát, aztán a kardját. Levágott néhány labancot, átugratott a sövénykerítésen, és eltűnt előlük örökre. Futtában még visszakiáltotta: Ez volt a huszárvágás! A hagyomány szerint ő volt Buga Jakab. Buga Jakab énekét és a koroncói csatavesztés kesergőjét: Szörnyű veszedelem jaj, reád szállá ... leírta szövegkönyvébe egy dunántúli dalkedvelő, Szenesei György, Rákóczi kortársa. Másfél évszázad múlva, 1890-ben közreadta Buga Jakab énekét Káldy Gyula. A gyenge dallamváltozatot nem tudjuk honnét vette, Koroncón az idősebbék két dallammal is éneklik a kuruckori szöveget. A feltűnően visszatartott tempójú, díszítőhangokkal ékes „dunántúli lassú” lehet az eredeti dallama, 45 másodpercig tart egy dalvers, és ilyen lassú lejtésű dallam csak kettő-három ismerős eddig, a Kálló kettős lassúja, Az Árgyilus kismadár felvidéki változata és a koroncói Buga Jakab éneke: Nő még virág a partokon, Susognak még a lágy habok, A holdsugáros halmokon A szellő is zokog ... Trencsén, Zsibó, Koroncó De szomorú három szó! Szomorú szó igaz szívű m,agyarnak, Mikor hallja, a könnyei szakadnak. Hej, Rákóczi, Bercsényi, Lehet-e még remélni? Fog-e zászlónk még lobogni szabadon Morvától le Moldváig, mint egykoron? Mit búsulsz kenyeres, midőn semmid sincsen, Jó az Isten, jót ád, légy jó reménységgel! Kinyílik az idő majd a szép tavaszkor, Hová két szemünk lát, oda megyünk akkor... 264
