Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - SZÍNHÁZ - M. Csapó Piroska - Volly István: Koroncó zeneélete

Száll a daru, száll a páva Zöldmajornak határába,

Levelet hoz a szájában, tedd a babám ablakába!

Ha kérdi hol vagyok, mondd hogy beteg vagyok. Zöldmajornak határában summáskislány vagyok.

Seperjetek, seperjetek koroncói lányok,

Jönnek már a, jönnek már a szerződött summások, Summások, summások. summások is lesznek,

Hat hónapig a répaföldön de sokat szenvednek.

A koroncói pávakör javarészben az egyikori summásókból alakult 1971-ben. Ez a három summásdal volt egyik első, mindmáig legszebben hangzó népdalasok- ruk. Ellátogatott Győrbe özvegy Bartók Béláné és Serly Tibor amerikai magyar zeneszerző. Bartók posthumus műveinek befejezője. A koroncói pávakör köszöntötte őket, és Serly ezt írta emlékkönyvükbe: „Ilyen uniszónó hangzást sehol a világon nem hallottam.”

Aratóünnepeken gróf Pálffy József zöldmajori kastélya elé vonultak nótaszóval az aratók. Az 1930-40-es években két kaszás és két marokszedő leány vitte a kalászokból font, nemzetiszalaggal átkötött koszorút. Az aratógazda beszédet rögtönzött, a gróf disznóhúst és hordó bort vitetett a bandagazda házához. Nótaszóval odavonultak és reggelig daloltak, táncoltak Bakaos Gyuri cigánybandája muzsikájára. Kollámé Domán Ilona, akkor még 16 éves marokszedő leány mosolyogva meséli, hogy a legény úgy udvarolt néki, hogy belekötötte a kévébe. Ezt énekelték:

Learattuk, learattuk a földesúr búzáját,

Árván hagytuk, árván hagytuk tisztabúza tarlóját,

Majd leveri hideg ősszel a harmat,

Elmehet már, választhat már jobb aratót magának! Koroncóban, Koroncóban nincs több legény csak három,

Az is elment, az is elment részt aratni a nyáron.

Majd mikor az aratásnak vége lesz,

A legszebbik, a legcsinosabbik az én vőlegényem lesz.

Párosító dalok még ma is vannak Koroncón, és a gyűjtéskor meglepődve tapasztaltuk, hogy a tizenhat éves leány — amikor a nevét kiénekelték — belepirult és tiltakozott: Letagadom a nevem! Engem ne énekeljenek ki! — mondotta zavartan, mintha bizony érvénye lenne a párosításnak, amiben régen még Kis- faludiék házánál is hittek a szomszédos Téten. Egy párosító így hangzik:

Kovács Zsuzsi pogácsája, ihaja, tyuhaja,

Végiggurult az utcába, ihaja, tyuhaja.

Szabó Pista görbe lába, ihaja, tyuhaja,

Egyenesen fut utána, ihaja, tyuhaja,

— Ne fuss Pista, olyan nagyon, ihaja, tyuhaja,

Estére én odaadom, ihaja, tyuhaja!...

A szüreti felvonulás és bál Koroncón aligha régibb a népszínműjátszásnál, erről árulkodnak a jelmezek. A menet élén lovagol hat—tizenkét bőgatyás, fekete mellényes csikóslegény, árvalányhajas kalapjukról nemzetiszín szalag lobog. Négyökrös szekéren ülnek a bőszoknyás, pártás csőszlányok, üveg borral itatják a nézőket. Sátoros szekerükről le-leugrálnak a cigányasszonyok és legények, és tenyérből jósolnak a nézőknek tréfás, néha vaskos dolgokat. Talicskán tol262