Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - SZÍNHÁZ - Mátyás István: Cáfolatul, a kétkedőknek. Két dráma az évad második feléből

A másik férfi maga Géza. A fejedelem, a csatavesztés tanulságait okosan számba vevő, a keménykezű, a kor szavát egyrészt megértő, másrészt azonban annak szamárfület mutató, aki azt hiszi, hogy a kereszténység felvételével, az átmeneti európai beilleszkedéssel, a megbékélés hangoztatásával majd időt nyer népének, s a környező fejlettebb nemzetek eszközeinek és harcmodorának megismerése, eltanulása után ismét felrúghat mindent és ellenük fordulhat, mint azt korábban pogány, kalandozó harcosaival tette, a sorsdöntő lechmezei vereségig. Erős, határozott, tehetséges uralkodó Géza., de Európa közepén, az adott történelmi időszakban, a részben maga teremtette helyzetben nem egyensúlyozhat sokáig két „világ” határán. A történelem, ez természetes, megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul halad előre, az elavult társadalmi forma át kell hogy adja helyét az újnak, az előbbre vivőnek. Géza akarva-akaratlanul a saját tervei ellen, az újfajta életmód meghonosodásáért dolgozik, amikor hittérítőket hozat, ha kell, gyilkol és gyilkoltat, és fiát kereszténynek nevelteti.

Éppen a fiú, Vajk — a leendő István — húzza keresztül apja számításait. Vajk a harmadik férfi. Kereszténynek nevelik, így ő hiszi és vallja a kereszténységet. Nagy és erős nemzet az ő álma is, de nem a háború, a vereség megtorlása, a bosszú érdekében, hanem a béke megvalósításáért és megtartásáért.

Gyula, Géza és István az ábrázolt időpontban miár nem érthet egyet. Mégsem csupán az egyes ember drámájáról van itt szó. A Gyula képviselte múlt, a Géza személye hordozta jelen és az Istvánnal „jelzett” jövő nem békíthető össze egymással, nem élhetnek együtt.

De Szabó Magda drámája mégsem, mindezzel együtt és mindezek ellenére sem csak a múltról szól. Tegyük hozzá, hogy szerencsére, hiszen éppen azáltal emelkedett a mű az anyag fölé, azáltal lett a történetből dráma, irodalmi alkotás — méghozzá jeles és jelentős alkotás! —, hogy a múltból vett példával a közelmúltról és a jelenről szól. A máról ad a ma emberének érvényes tanulságot.

A politikai és hatalmi viszonyok az emberiség története során gyakran állították hasonló, döntést és ezzel választást kívánó helyzetbe a különböző korszakok embereit. Szabó Magda drámája éppen azért sikerült, mert benne olyan modellt kapunk, amelyik helyas értelmezéssel a mi korunkra is alkamazható.

Marton Endre méltó alkotótárs, rendezése az összetett történelmi helyzetet a maga egészében, részeinek egymást meghatározó összefüggésében mutatja. Ezzel jelentősen megkönnyíti a nézők dolgát, a drámának az írói szándékkal egyező értelmezését. Gyula szerepében Kállai Ferenc és Gézáéban Sinkovits Imre — mint már hosszabb ideje folyamatosan — tehetségük és tudásuk legjavát adják. Vajk szerepe nem Kálmán György életkorához szabott, de ezt csak tudjuk és nem az ő kitűnő játékából érezzük. Velük együtt kell említeni a Böngét játszó Slnkó Lászlót, hibátlan szerepértelmezését és -formálását.

ILLÉS ENDRE: SPANYOL IZABELLA

Ugyancsak a történelni múltba visz a másik dráma, Illés Endréé, amelyik a Madách Színház Színpadán elevenedik meg. A színjáték alapjául szolgáló események nem hazai földön zajlanak, hanem Spanyolországban, az inkvizíció korában, Kolumbusz Kristóf felfedező utazásai idején, Izabella királynő uralkodása alatt.

255