Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga Zoltán: Mindennapi kenyerünket…?
gámat is helyettesítenem kell. Ilyenkor minden öregasszony eljön, mert azt hiszi, én jobb gyógyszert tudok felírni. Ha ő helyettesít, őt rohamozzák... Csengetés zavarja meg a beszélgetést. A doktor urat beteghez hívják. Én meg arra gondolok, hogy pár hónap múlva talán egy fiatal embert találok ebben a lakásban. Dr. M. pedig valamelyik városunkban foglalkozik majd gyermekeivel, akik szülői ellenőrzés híján dicstelenül szerepeltek a középiskolában. ÍRÓK, KÖNYVEK, OLVASÓK — Ügy nézzen körül, hogy grófi földön jár — mondja a kis rábaközi falu könyvtárosa. Ez a vidék valamikor a Cziráky grófoké volt. A könyvtár meg éppenséggel lóistállóként funkcionált. A fal foltos, salétromos. Mostani gazdáira egy-két törött ablaküveg hunyorog vádlóan ... A könyvtáros alacsony, panaszkodós asszony. Másodállásban látja el tisztét, egyébként szülésznő. — Inkább csak a gyerekek, meg a diákok érnek rá olvasni. Esetleg azok a nyugdíjasok, akik már nem bírnak dolgozni. A felnőttek között ritka az olvasó ember, mint a fehér holló. Azt mondják, nem érnek rá ilyen hiábavalóságra. Hát az biztos, hogy rengeteget dolgoznak. Es ha kimozdulnak otthonról, akkor a kocsmába mennek. Négy kocsma van a faluban forgalmuk meghaladja a százezer forintot. Amelyik ételt főz, azé még a kétszázezret is. Ott mindig talál valakit. Vagy énekelnek, vagy ütik a kártyát... — És akik a könyvtárba járnak, melyik irót keresik leginkább? — Négy-öt évvel ezelőtt főleg Jókait, Móriczot és Zilahy Lajost vitték. Űjabban, főként a tévé hatására Déry Tibor, Kertész Ákos és Németh László iránt is érdeklődnek. De a legtöbben, s ebben fiatalok és idősebbek között nincs különbség; Berkesit és Szilvásit olvasnak. — Tartottak itt mostanában író-olvasó találkozót? — Emberemlékezet óta nem. De a szomszédban volt a közelmúltban. Mol- dovát és Balázs Annát hívták meg, és hogy többen legyenek, meghívtak egy énekesnőt is. De így is csak negyven-ötvenen jöttek össze. Pedig az nagyobb község, kétezren lakják. — A könyvhétre szerveztek vásárlási akciót? — Nem érek én rá ilyesmire kérem. Először szülésznő vagyok, csak utána könyvtáros. Miért nem vesz fel a tanács hivatásos népművelőt? Az talán nagyobb eredményt tudna felmutatni. — Maga mennyit kap ezért? — Havi kétszáz forintot. Ennél még tojásból is többet árul egy parasztasszony ! SZÍNHÁZ — RÁFIZETÉSSEL A balatoni műúton halad a kocsi S. felé. A határban gazdag termést ígérnek a kukoricaföldek, melyek az első házakig kísérik az idegent. Méghozzá milyen házakig! Kétszintes lakások ezek, a helyi termelőszövetkezet építette őket, elsőnek az országban, fiatal tagjainak. Közéjük ékelődve áll a művelődési ház, s bár „csak” földszintes, cseppet sem szerényebb. P. Elemér, a ház igazgatója fiatal, ambiciózus népművelő. És rettentő dühös: — Az elődöm azt mesélte, hogy régebben sorban álltak itt a jegyekért, ha valami jelentéktelen cirkusz jött, ma pedig kötéllel sem lehet az embereket 235
