Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Békés Sándor: Egy barbár élete (elbeszélés)

szülőföldünk BÉKÉS SÁNDOR Egy baráber élete* A baráber szó — eredeti értelme szerint — földmunkást jelent. Hogy az aknamé­lyítők hol, hogyan és mikor vették fel, illetve használták először ezt a nevet — nehéz lenne megmondani. Az mindenesetre tény: legalább másfél évszázada min­den valamirevaló aknamélyítő munkás barábernek nevezi magát. Ez a megne­vezés tehát egyrészről egy szakmát jelez. Másrészről azonban életmód is. A ba­ráber vakmerő ember. Vállalkozó szellemű ember. Élenjáró ember. A baráber olyan ember, akit nem könnyű túllicitálni. Ez az írás egy baráber életéről szól. Egy bányászember életéről, aki gyermek­fejjel kezdte a munkát, mint kortársai közül annyian, s aki feljutott az elismerés, hírnév és népszerűség csúcsaira. Ügy kezdte, mint egy kis pária. Egy kis senki. Amikor először szállt le a bá­nyába, rangja, „értéke” meg sem közelítette annak a lónak a rangját, illetve ér­tékét, mely vele egyidőben kezdte a munkát. Az apja is bányász volt — az lett hát ő is. Bár ez csak az élet gazdasági logikája szerint volt akkor is természetes — emberileg egyáltalán. Az apák mind azt kívánják: a fiúk más legyen. Az apák mind megfogadták: az én fiam soha ... Megfogadták, s aztán egy szép napon elindultak egymás mellett a dohos vága­tokon. Egy fiú tehát munkába állt. Szorongva-hangoskodva beszállt a nyikorgó, zsíros kasba; összeharapott szájjal leste, hogy csorognak el mellette a föld mélye felé futó fekete méterek, hogy aztán végre kiszálljon oldalent, s elinduljon a zsír-, verejték- és porszagú tömeggel, melyben oly egyformává lesz mindenki. Már nem félt, de természetesen boldog sem volt, mint ahogy azt az ilyen akalmakról ké­sőbb nyilatkozni szokták. Egyszerű volt minden és természetes. És végtelenül ismerős. Ha valamiféle érzés eluralkodott rajta, hát ez volt az. Annak az érzése, hogy minden olyan, mint képzelte. Mintha már járt volna itt... Egy fiú munkába állt. Vetettek rá egy pillantást, s arca már el is tűnt a kontúrtalan arcok tegeré- ben. A negyvenes években vagyunk. * Szocialista városunk, Komló, ebben az évben ünnepli fennállásának 25. évfor­dulóját. Ez alkalomból közöljük a szerző írását egy munkásember életéről. A ri­portot egy országos pályázaton első díjjal jutalmazták. 215

Next

/
Oldalképek
Tartalom