Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - Jófejű Zoltán: Sorsdöntő (vers) - Jófejű Zoltán: Órarugó (vers)

jaj!

mit kell mondani még

ha vallom

élve

holtan

bennem minden igaz e jelenből jött jövőé úgy mint a boldogság úgy mint a szeretet úgy mint az elégés örökké

Sorsdöntő

(Megremeghet a föld, de nem dől össze a béke, mely szívekben virágzik.)

Nemcsak a tegnap, a .borzalom vége, hanem a ma békéje sorsdöntőén kapcsol korunkhoz, mint redőkbe rendezett ruhát az öv, összeköt, és így a jobb.

Egyre több a szó, mely tettre tesz pontos mérleget, és elemez.

Nap mint nap tisztultabb, jobb a bor.

Virágnyitóan jobb a kedvem.

órarugó

(Mint a reggeli harmat, felszívódik az idő a jelen gyökerén át a jövő virágaiba.)

Míg órarugók kapaszkodnak, minden jött-ment idő kifeszít.

Ifjú tűzzel felszabadulva, békés vénen megszabadulva megcsókolom, mint szent ereklyét hazámnak építő terveit.

Minden kételyre így rásimul a csend:

az új köntösű tavasz. Örülök a gondolatomnak.

207