Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám - Leskó László: Simon István József Attila jelentőségéről
József Attila olyan szeizmográfja tulajdonképpen még ma is a magyar irodalom egészének — vagy olyan központja — (vagy kéne, hogy legyen központja!), amellyel mérni lehet. Tudniillik, ha nincs kontraszt, akkor nincs modernség se. Ha nem tudom mihez mérni. Ugye? Hát ha valami megszületik, a megszületés pillanatában, honnan tudjam, hogy az modern? Mihez viszonyítva modern? Mer’ lehet, hogy Balassi még mindig modernebb, mint a tegnap írt vers. Igaz? Tehát nem arról van szó, hogy egyszerűen azért mer’ újabb, egybe’ modernebb is! A modernség kritériumai egészen mások, mint az időbeliség. József Attila modernebb ma is, mint sok fölkapott mai költő. — Érdekes módon, mi nem a középiskolában szerettük meg .. — Mer’ nyilvánvalóan kilúgozták. — Inkább Radnótit szerettük, mert valahogy közelebb állt. A háború... — Ügy van! Na, most az aktualitása másik oldala pedig a hazaszeretettel kapcsolatban — és most a fiatalokra vonatkoztatom —•, hogy József Attila volt az, első, aki megfogalmazta a Hazám-ban, történelmileg tulajdonképpen a „S mégis magyarnak számkivetve...” sorát. Azt a leszámolandó és továbbviendő nemzeti tudatsort — hogy úgy mondjam — ő kezdett először el beszélni arról, hogy lehet egy ország vezetése, társadalmi berendezése elavult, rossz, reakciós, pocsék, minden, de él egy nép! Szóval az, hogy — ahogy Radnóti megfogalmazta — „de élnek dolgozók itt, költők is büntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem”. Ezt most előtte megfogalmazta József Attila csodálatosan, ugye. Fogadj szívedbe, te nép! Fogadj szívedbe ugye, mer’ itt el fognak múlni ezek... Most ez a fajta hazaszeretet, ebbe’ benne van A Dunánál közös gondolkozása és az a fajta, jóértelemben nacionalista — és ezt azért hangsúlyozom így, mer’ az internacionalizmussal ugyanúgy vissza lehet élni, mint a nacionalizmussal. Szóval rá lehet mondani a kozmopolitizmusra is, hogy internacionalizmus. De József Attila esetében összetéveszthetetlen! Ugye? Ott pontos, „...rendezni végre közös dolgainkat”. És ez a hazaszeretetfelfogás, ez még ma is a legmodernebbek közé tartozik. Szóval, ez úgy hat, hogy nem szavakkal fejeződik ki elsősorban, hanem szintén a maga belső, költői logikus fejlődésével, hogy a Szépség koldusától eljut a Nagyon fáj-ig. Most a különbség az, hogy a mai fiatal, hogy ismerkedik meg és — mondjuk — én, hogy ismerkedtem meg, ezelőtt harminc évvel. Az a különbség, hogy minden iskola — és nem fogják föltalálni azt az iskolát, ami ezt ki fogja küszöbölni — óhatatlanul sablonizál, mer’ tanterv van, mer’ ott eredményt kell produkálni, mer’ ott a gyereket rá kell vezetni, hogy a gyerek tanuljon meg olvasni, tanuljon meg verset olvasni, vagy érteni. De ennek fogásai vannak. Na, most: nem mindenkire azonos módon hat egy-egy vers, és mikor egy gyerek eljut odáig, hogy 14—17 éves korában szeretne önállóan gondolkozni, akkor beleütközik tanárának az eleve sablonos módszerébe. Hát nem tud mit csinálni a pedagógus! Nem tud minden gyerekre külön szisztémát alkalmazni, mer’ ahhoz a gyereket mind' külön-külön kéne ismerni és legalább annyira József Attilát. Amennyire nem tudja egy tanár...! Vagy: megismerheti.á-tól z-ig az életét, meg minden versét könyv nélkül mondhat, de azért verset értelmezni az megint más dolog! Az előbb említettem, hogy amikor én megismerkedtem — tiszta véletlenül — nagyon szép volt ez a Cserépfalvi kiadás, 43-ban. Sümegen, ahol a gimnáziumba’ jártam, volt egy ilyen kis írószerkereskedés. Hát nem volt az könyvüzlet! S ott láttam a kirakatban egy ismeretlen nevű költőt, akit úgy hívtak, hogy József Attila. Mer’ akkor még Illyést, Veres Pétert — szóval, mivel parasztszármazású voltam — ezeket már, ezekbe belekapaszkodtam előbb. József Attiláról senki nem beszélt, se tanárom, se az iskolába’ a diákok egymás közt. És 200
