Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - Tarabó Zoltán: Pneu
— Máskor könnyebb nevet válasszon, ha velem akarja kimondatni — köhögött vissza, és a harmadik helyesbítésemre már be is tudta adni a nyitva hagyott ajtón az althangúnak. 3. A pneukettőben — a gumiköpeny készítő óriás csarnokban — a százharminckettes számú gép mellett egy aprótermetű, szőke, negyven körüli fiatalember dolgozott. A százharminchármas gép munkás nélkül állt. A vállcsapogató ember idáig kísért és azt mondta: — Ez a magáé. Itt a felhúzó rongya, ez a görgősbot a gumi felhúzásához, ott a gumi, a szakibácsi — fordult a szőke felé, aki a százharminckettesen dolgozott — a többit majd elmondja. Azénistenemlegyenmagával — hadarta oda, és eltűnt az üvegkalitka irányába, amelyről később megtudtam, hogy a művezetők birodalma. Ekkor szerettem volna másodszor elfutni — a portai eset után — a gyárból. A gépet bámultam — vízszintes tengelyről kinyúló forgó dob, s lábpedállal indul —■ a,szőkefejűt néztem, de az meg éppen el volt foglalva a gumijával, s csak húzogatta föl egymás után a forgó hengerre a végtelenített szalagból kétméteresre vágott, s a két végén összeragasztott gumilepedőket. A szagról éreztem, hogy benzinnel mindig megkeni ezeket a gumilepedőket, s mielőtt a következőt felhúzná a forgó dobra, közébük tesz egy rongyot. Akkor még nem tudtam, hogy ennek a nyavalyás rongynak mekkora szerepe lesz az én életemben. De nem akarok a dolgok elébe vágni, csak figyeltem a pasast, aki akkor még észre sem vett, kezet sem nyújtottunk egymásnak, s aki a következő gumilepedőt mindig egy ilyen forgó-görgő bottal erőltette föl az éktelenül pergő dobra. Amikor fölerőlködte, mindig benyúlt a rongyért, kihúzta, s egy kis kézi hengerrel jól végigdörzsölte a gyersgumi lepedőket a dobon. Azok összeragadtak a benzintől. Amikor már vagy tíz ilyen vékonyabb lepedőt egymásra dolgozott, akkor vette föl a gépe mellől a futófelületet. Azt a vastag gumit, amelyen majd szalad a kerék. Addig tépte-cibálta, amíg a vastag gumi két haránt vágott vége épp összeért a dobon. Ebbe — láttam — alaposan beleizzadt. Amikor ez megvolt, szépen betűrte a dobba a kiálló széleket, eloldozta, aztán ördögi mozdulattal leemelte a forgó tengelyről az egész dobot, kivett belőle néhány csavart, mire a fémdob három szeletre esett, s előttem állt egy masszív — vul- kanizálásra váró — gumihenger. A szőke egy sárga rollniból letépte a munkaszámát — a százharminckettest —, ráragasztotta erre a gumihengerre, és újabb leendő autógumi fölépítéséhez kezdett. így neveztük a műveletet: fölépítés. 4. A hatodik napon negyven százalékra teljesítettem a normát, és nagyon kezdtem félni, hogy kirúgnak a gyárból. Tíz félkész gumi helyett négyet hoztam ösz- sze, a szőke meg mellettem rendre megcsinálta a tizenkettőt-tizenhármat. Magamban valahol nagyon szidtam Kolonnát, a technológia tanárt, és az is az eszemben járt: Szellősnek is sokkal jobb lehet. Inkább szagolnám én is mer- kaptánt, mint hogy az ötvennyolc kilómmal ezeket a dög gumikat emelgessem, feszegessem. 12
