Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Költőnők gyermekhangra
letté. ]gy a 6+5-ös periódusból mozgékony, mégis visszafogott tempójú, tehát az elbeszélést a kopogós tánorit- mutstól megmentő formát kapott. Ki- váltképppen alkalmas a rövid sor epikai célra, mert semmi ütemséma nem állandósul, az élőbeszéd hangsúlyai oldottá teszik a versbeszédet, tompítják a kattogó lejtést. A megtalált Tündérország rímtechnikája is azt bizonyítja, hogy ez a rövidsoros, félszáz oldalas verses mess kapós és rákapató olvasmány lehet a kiszemelt korosztály számára. A Már tudok olvasni! új sorozatban Balázs Béla és Gajdar után megtisztelő helyre került a kötet. Saját műfaja képviseletében nem érdemtelenül, mert vonzó színvonalon. Osvát Erzsébet Rigófütty szól című gyermekverskötete (Móra Kiadó, 1975) a Csipkebokor vendéget vár (Uzshorod, 1962) és a Fogócska (Móra, 1966) folytatása hangban, tematikában. A természetes közvetlenség, bensőséges gyermekközelség a költőnő legjobb adománya. Ma már kevesen tudnak olyan művészi egyszerűséggel mesélni, mint Osvát Erzsi a hűtlen kis sünről vagy a vendéget váró csip- kebokorról. Ott a legfrissebb a hatás, ahol a puszta elképzelésen túl új, értékelő, váratlan összefüggéseket villant, kiszámíthatatlan asszociációkat mozgósít. Ilyen — például — a Melyiket válasszam? című öt strófa az öt iskolai osztályzatról vagy a végigvitt szójátékú Kati-vers. Ilyen volt a Fogócska kötetnyitó verse makacsul szö- kellő ritmikával, az egész vers fény- sebbességű illanásával. Peti léggömbje mintha a nap lánya lenne: nem rossz! A furfangos fiafelhőt is érdemes idézni, amint a nagy „égi zuhanyon csavar egyet”. Annak is megvan az óvodás bája, ahogy Két kis malac kényeskedve — jöf-jöf — mondja selypen. Röfi mama rájuk mordul: — Röfögjetek szebben! Az új kötet elkerüli a korábban még gyakori közvetlen didaktikusságot vagy a tanulság külön megfogalmazását (néhány eset kivételével). Technikája tömörödését jól szemlélteti a Csipkebokor új szoknyája a régi kö- tet-címadó vershez képest. A valóság mesésítésének különféle fokozatait, árnyalatait, technikáit ismeri Osvát Erzsi gyermeklírai látásmódja. Egyik a verssé tágított megszemélyesítés (Az égi pék). Ehhez hasonló a természeti állapotokat megelevenítő ellentétes képsor (Hova tűnt a ház, a tér?). Ilyen a népmese-karakterű tanítómese (Két vándor). Máskor az életképet állatmesésíti (Dió- dáridó, A bíbic meg a gilice, Mesetó, Rigófütty szól). Mesehangulatú a valószerűségen alig túllépő kalandsor (Se kalapom, se rákom). Egyik legművészibb darab a kötetben a nyolc strófás, majdnem csupa ismétlés-va- riáló állatvers (Megszökött egy kis- csikó). Sajátos mesésítő technika az időjárási regula versbe emelése. Ezt már sokan megtették éppen ezzel a Sándor—József—Benedek mondókával (Weöres, Rákos, Pákolitz kitűnő változatai), de Osvát Erzsi még ezek után is tud újítani: A megmaradt meleget tóba szórja Benedek. Mindig gondoskodik a költőnő egy ötletes fordulatról, kulcsszóról, ami elég a versélmény hiteléhez, kivált a csattanóban (Petreces, Diódáridó, Évi autója). De nem poentíroz, csak verset ír. CS. NAGY ISTVÁN 192 /
