Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - TANULMÁNY - Z. Szabó László: Babits kései önarcképe

„Ha egyszer a förgeteg beront, mit ér, hogy ily tarka-szép a lomb?

Ami legszebb és legpirosabb, az fog hullani leghamarabb.”

Ez őszinte félelmekkel teli vallomásai, a halálba indulásai egyúttal mintha az emberiség halálba indulását is jelentenék. Ekkor következik el költészetének egyszerűsödése. A stílművész, aki előző korszakaiban kipróbálta az összes lehetséges költői eszközt, egyszerű dalokban kezd szólni. Ám versei — személyes kínjairól szólók éppúgy, mint a világ dolgaira figyelők — a példázat erejével hatnak. A példázatot, mint a legegyszerűbb és legősibb eszközt használja mondanivalója kifejezésére. Ő maga figyelmeztet e változásra:

„Halljátok a talpra riaszgató, élni ibiztatgaitó, vigasztaló példázatokat!”

Erkölcsi nagysága éppen ezektől a művektől növekszik. A legszebb és legőszintébb példázat a Jónás könyve. A mű 1937—1938^ban keletkezik. Minden, ami körülötte születik „változat a küldetésvállalás témájára”. A kömyezetversek vizsgálata közben megfigyelhető, hogy a Jónás könyvében és Imájában végigvonuló kettős motívum —• egy konkrét és egy elvont: a próféta alakja és a „hűtlen” vagy „igaz szó-hang” — már a művet megelőző időben is kínzó élménye Babitsnak. Föl-fölrémlenek e versekben; mintha a végső mű előfutárai lennének, készülődnek az utolsó hitvallástétel kimondására.

Prófétái nem az elragadtatott látnokok közül valók, nem tüzes szekéren száguldoznak, hanem éppenséggel emberi kínokat élnék át. Nem Véletlen, hogy a nép szenvedését sirató Jerémiást vagy a küldetéses muszáj-proféta Jónást idézi folyvást.

Első előfordulásuk még Az istenek halnak, az ember él című kötetben találhatók, körvonalazatlanul a Dániel éneke és a Psychoanalisis Christiana című költeményekben. A motívum csak prófétáról, pusztaságról, cethalakról szól általánosságban. Később a Levél című versben is csak a világ harcai elől menekülő alakot mutat:

Barlangban húzódott, sárkányokkal vív, szökevénynek látszik, aki volt oly hiv. szökevény nek látszik, lelke csupa dac, amit tőle vának, sose teszi azt,

Amikor nevén kell nevezni„.akkor — éppen az adott [kínok, a költőéi és a világéi következtében — a népet sirató Jerémiáshoz hasonlítja magát:

Nyájas magasságban csüng a dombtetőn a ház, de én zordan ülök benne, mint Jerémiás.

Elsüllyedt a világ és nem marad élve más: dombon ül s fejet csóvál a mord Jerémiás.

mordan nézem, hogy köröttem a vak élet hal, mint egy holt próféta, kit már senki úgyse hall.

151