Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - Tóth Elemér: Ingajáraton (vers)

Drága e táj is a dübörgő Győrrel, a göcsörtös Csorna sárga falával, kis falvak feketült tornyaival,-harangjuk, mint a kolompszó.

Ódát nem írtak Répcelak szénsaváról,

Bük fürdő fűzfás hévizéről.

Elment a visi vicinális a ligetekből.

A múlhatatlan Vasszilvágy közel, édes falumat szövöm -kutyaugatásból. Füttyös főszélből a Kőszegi-hegy ide pillant.

Nincs eső, ha Szent Vid kápolnája látszik, messzi pont, kis fehér rózsa.

Ószél fúj a bődi erdőből, udvarra ér a Comatagból, tavasszal ez a kukszél, vizet áraszt, akárcsak a népdal.

Ki trécsel az asszonyokkal, a bibliás Regyi a földben.

Ahol nyugszik, arrafelé van a Vöröstag. Szemben az Alpok.

Hol van az is már, az a város. Bmlékröklám van kirakatban:

Reimer szemüveg látása a jóisten áldása.

Elkocogotit Hermann, a tejesember Salgótarjánból is,

nem szóit itt Sólem Áléchem a vajról, élete párja köpülte, feledte a vasgyár.

Készül az őszi ünnepekre a barehesz, foszlik hószin bélé csippentett mazsolával, tündöklő égbeli mákkal.

Levesben fürdik a gombóc, átsült a liba, édes a kompót.

Terhes a sárkert dús fcavicsdkkal. Elképzeltem.

Ülök az ingajáraton, járok föl-le hazámban.

Fut a bájtalan 56 Y.

A köves téren átszállás.