Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - SZEMLE - Kloss Andor: Mándy Iván: Félhat felé
zolja, mert általa művészileg igaz módon tudja kifejezni hősei lelki világának belső rezdüléseit, vágyait, tudatáramlását, az emberközi viszonyok szövevényét, a mindennapi valóság poézisét; s végül: ezzel az alkotói módszerrel tudja felépíteni elbeszéléseinek megragadóan egységes költői, esztétikai világát. A Mándy-írások másik, az előbbivel szorosan összefüggő titka, hogy nemcsak azt ábrázolják, ami érzékeink által közvetlenül megragadható, hanem a gondolatokat, emlékeket, emlékfoszlányokat is. (Egyébként innen érthető meg, hogy az elbeszélésekben a tárgyak élnek, léteznek, hiszen gondolatban, a fantáziában minden lehetséges, minden valósággá válhat. (Az emlék- és fantáziaképek Mándyná'l finom, gyakran észrevétlen szállal szövik át a valóságot; az idősíkok elkeverednek egymással: jelen és múlt áttűnik egymásba. Mindez együttesen alakítja ki írásainak különös, filmszerű atmoszféráját. A részletes elemzés viszonylag könnyen kimutathatná Mándy ábrázolói művészetének és a korszerű filmművészetnek tartalmi, formai hasonlóságait, közös vonásait. Gondolunk itt a vágások gyakori alkalmazására (a legszebb megoldásokkal a Képeslap, nyaralásból és a Fél hat felé című elbeszélésben találkozhatunk), a valóság és a szereplők gondolatainak, fantáziaképeinek egybe játszására; a jelenetek, képek, valamint a párbeszédek „kétsíkúságára” és így tovább. Az említett vonások nemcsak a kötet egyik vagy másik elbeszélésére jellemzőek, hanem a kötet minden egyes írására; ezért aztán nehéz is lenne az írói módszer kiemelkedő példájaként bármelyik elbeszélést külön kiemelni, illetve bármelyikre lehetne hivatkozni. Mándy Iván évekkel ezelőtt kialakított egy jellegzetes írói módszert, stílust, amihez immár kötetek sorában, új elbeszéléseiben magas művészi, esztétikai színvonalon hű és méltó is maradt. És ez, ma, amikor oly sok szó esik a költészet, az elbeszélőművészet, egyáltalában az irodalom válságáról, bizony nem kis dolog! (Magvető Kiadó, 1974.) KLOSS ANDOR SZŰCS ISTVÁN: AJTÓK ÉS ABLAKOK 88
