Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - SZEMLE - Laczkó András: Illyés Gyula újabb drámái
motiváló erőként. A Tisztákban a vallási világnak megfelelően tragikusan korlátozott, a Bölcsek a /áriban alárendelődött a tételességnek (s a vita megoldásával ez is megoldódik). A Bál a pusztánban a szerelem tisztaságának megőrzése fontos, s az ehhez kötődő paraszti furfang. A „lent” és „fönt” különbsége által meghatározott világban a legtisztább jellem a Diák. de a dráma tanulságai között az is szerepel, hogy a problémák megoldásához a tisztaságot társítani kell a realizmussal Így ez a dráma modernizált farce (vásári komédia) jegyeit is viseli, azzal például, hogy a Diák — mintegy kikiáltó — elmagyarázza a nézőknek az eseményeket. A Bál a pusztán átírás eredménye, az íróban munkáló szakadatlan javítási szándéké. Maga mondja el, hogy a Bolhabál eredeti száz oldalából alig nyolctíz maradt érintetlen. Nem javítás, nem átírás volt viszont a szándéka, amikor ismét munkába vette a Dózsa-témát. A Testvéreket az évforduló inspirálta, de gyökerei mélyebbre nyúlnak visz- sza. Illyés Gyula egyszer maga szólt arról, hogy drámaíróvá válásában minek volt középponti szerepe: „Magam elé tűztem drámasorozatban ábrázolni az új fogalmú hazafiság nagy magyar példáit.” A történelmi sorsfordulók ábrázolásával választ adhatott arra, egy-egy közösségnek s az adott históriai pillanat vezető egyéniségeinek milyen cselekedeteik voltak a lehetőségek kihasználására; önnön erejükben bízva vagy a végzet alá rendelve formálták magatartásukat. Az utóbbi lehetőség, amennyiben igazolódást nyer a bukás szükségszerűségével — mint a Dózsa című drámában — pesszimisztikus írói szemlélet érvényesüléséhez ad teret. Ezt elkerülte a Testvérek megírásával. Mert itt nem két ellentétes pólus közötti ütközésről írt, hanem az egy táborban lévők véleménykülönbségéről. A szándék lenyűgöző, egyetlen hatalmas dialógon át, két szereplő beszélgetésében ábrázoltaim, szemléletessé tenni mindazt, ami serkentette és irányította a parasztháborút. S ami ennél is több: a szándék megvalósult, úgy, hogy két nézőpontból kap az olvasó képet. Az alapkérdés, amire mindketten választ keresnek; hogyan lehetne elérni a világ, az adott, a rossznak ítélt világ megváltozását, előrehaladását? Gergely megalkuvással, színlelt utakon, időleges idomulással menne előre, György pedig karddal, szemben, erővel. Mindkettőjüknek van érve. Györgyöt az európai perspektíva lendítené előre, Gergely ettől a lélek tisztaságával óvná. Gergely a célok, a jövő tervezésének fontosságáról beszél, amire György a közvetlen „nyűgök”-kel replikázik. Gergely mindent magyarázni szeretne, megérteni, ésszel mérlegelni, Györgyöt érzései hevítik, tapasztalások. „Szép a nép puszta fölkelése is. De nem tovább, mint ameddig a virág szép. Nekem nem maga a forradalom magasztos, nem a fadöntő vihar. Hanem amit ígér, bár szívrettentő villámaival; a szabadság” — mondja Gergely. György közvetlen feladatokra tekint, öccse mégis követi, mert mindketten jól tudják; szükségük van egymásra. Ez a dráma gondolati csúcsa; az egy táborban lévők a vitákban jobban megértik egymást, így alakul ki az egység! György ki is mondja ezt: „úgy voltál öcsém, s úgy lehettem bátyád, hogy attól egy tábor lett testvérivé ... egy árva nemzet vált ismét családdá”. Ezért tartom a Testvéreket nemcsak a kötet, de a drámaíró Illyés egyik csúcspontjának. A Testvérek megszületése előtt írta Czine Mihály Illyés drámáinak lényegéről szólva: „Szót emel a forradalom tisztaságáért s figyelmeztet a történelemmel...” (Jelenkor, 1969/7—8). A Testvérekben az eddigi gondolatok összefoglalódtak; a tisztaságra figyelmeztetés, az egység igénye, a népen belüli testvéri szeretet ereje, hogy alapot teremtsen a továbblépéshez. Amire már a kötetben is van példa, Az ünnepelt.
